Júl 14

Magyarország és más országok jövője nyelv terén

Kis korom óta a fejemben van a dilemma, vajon jól tettem-e annak idején, hogy a német nyelvet választottam kötelező választható nyelvként. Tíz év kellett, hogy elteljen, mire is a mostani osztálytársam a szakács suliból bogarat ültetett a fülembe. Azt mondta, Németországba fog menni egy időre dolgozni, majd erre mondtam, hogy – de hát nem is tanulsz németül.. Erre amit mondott, annyira megdöbbentett, nem is értem, miért nem jutott eddig eszembe, hiszen mélyen igaz volt az állítása, és a fél életem hiábavalónak láttam e pillanatban, amikor is kijelentette.. Hogy a németek is beszélnek angolul. .. Csirip csirip.. Becsszóra egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy angolul beszélhetnék Németországban. Persze lehet, hogy megvetnének a bennszülöttek, de persze fordított esetben, eddig, ahányszor németekkel találkoztam Budapesten, büszkén a saját nyelvüket használták, s bár értettem a szavukat, nekem mégis kellemesebb volt angolul válaszolni, ám a rosszalló tekintetük után elismételtem ugyanazt németül is, hogy enyhítsek a feszültségen. Nagyon büszkék a saját nyelvükre. Ez érthető. Mi is büszkék vagyunk a saját nyelvünkre. Minden nép büszke a nyelvére, hiszen ez segített szocializálódni, tanulni, tulajdonképpen az anyanyelvünk segített papírra vetni a gondolatainkat, lásd ezt a cikket, és magyarul van, így aki magyar, az megérti. Csak az, aki magyar. Normál esetben ez így megy minden más nép közt. Viszont beköszöntött a csoda, bár ennek a dolognak két oldala van, mennyire csoda. Huszonegyedik század van és pestis módjára terjed az angol nyelv. Sajnos nem a magyar, más nép is így érez a saját nyelvével kapcsolatban. „Bárcsak a mienk lenne a világnyelv!“ Mi a visegrádi négyek legdélebbi szövetségbeli tagjai vagyunk, egyszer elhangzott egy olyan szólás a lengyel elnök szájából, hogy „ha már mi négyen egy szövetségben, ha úgy tetszik, unióban összetartozunk, miért ne lehetne a lengyel nyelv a központi nyelv?“ Hogy mind a négy országban azt a furcsa szláv nyelvet beszéljük? (Most egyéni vélemény következik:) Ez nem igazságos. Csak azért, mert nagyobb, többen vannak, a gazdasága is valamivel erősebb, így ő rá támaszkodjunk? Egyáltalán „támaszkodás“. (Erre később kitérek, vagyis nem is később. Visszatérnek ugyanebben a gondolatban a németek. Meg a Brexit. Kiléptek a britek az eu-ból. Egyik szarjankó fejében már rögtön felmerült a bazinagy kérdés: – hát akkor most mi legyen az eu központi nyelve? Merthogy eddig az angol volt. Akkor most maradjon az angol? Hiszen elárultak! Nem, hát akkor egyszerű a válasz, melyik az unió legerősebben fejlődő gazdasági állama? Németország. Milyen nyelven van az unió himnusza? Németül. Hát? Adja magát.. És persze nekem is ezek voltak a fejemben, mikor németet tanultam, és rájöttem, hogy mennyire, de mennyire csőlátású vagyok, és mennyire foggal, körömmel védtem a német nyelvet. Mégis emellett az tántorított el, hogy németül nem volt senkim, akivel tudtam volna beszélgetni. Rengeteg külföldi barátom van, Fülöp-szigetekről, Thaiföldről, Közel-keletről, Olaszországból, Hollandiából (!) stb. De mindenkivel angolul kommunikálok. Most töröljük le az angol népet a nyelvről. Ismerjük a múltjukat, vad és vérengző, olykor kifinomult nép. És semmi sem történik véletlenül. A nyelvük.. Tulajdonképpen egy elgermánosodott latin. Az innen nyugatabbra fekvő szomszédjaink, keletre a románok, délre az olaszok elég jól jártak ezzel, hiszen lehelet könnyen fel tudják ölteni magukra az angol nyelvet is. Tudniillik, az angol szókincse 45%-ban azonos a franciával. Az olasz és a spanyol nyelv pedig ugyanaz a nyelv. Csak az olasz jobban hajaz a franciára, vagy inkább a francia áll közelebb a latin nyelvhez, a spanyol pedig a portugál nyelvvel keveredett. Nem mondok azzal újat, hogy az olasz a latin nyelv legközelebbi rokona, tulajdonképpen egyeneságú leszármazottja. Mi itt, Európa közepén, mondhatni, keleti nép vagyunk, akiknek az előző évszázadban eltérő kultúrában éltünk, mint nyugat-európai testvéreink. Egész idő alatt hintáztunk, kinek az oldalán álljunk. A németekkel egyek vagyunk, hiszen emlékszünk István királyra, aki a bajor Gizellát vette el, II. Andrásra, Gertrúdra, emlékszünk a Habsburgokra (ha jók voltak, ha rosszak, de voltak), emlékezzünk Hitler idején a sváb betelepítésekre. És emlékszünk arra, hogyha Kazinczy nem újította volna meg-, nem központosította volna a magyar nyelvet és helyesírását, akkor attól kezdve a hivatalos nyelvünk a német lett volna. Belegondolva rengeteg, rengeteg előnnyel járt volna, de konokul ragaszkodtunk az anyanyelvünkhöz (, ami valahol érthető). Ezzel járt, hogy a mai napig kiközösítenek minket, hiszen mi itt a germán-latin, alul-felül szláv népek közt középen egy mindenki számára idegen- és nehezen elsajátítható nyelvű nép vagyunk. Ez nagyon egyszerű ok miatt van így. Ha valakit anyanyelveden hallasz beszélni, azért ott megvan az az érzés, hogy – Ejha! Ezek szerint mi testvérek vagyunk. ..Na igen.. De nem kell búsulnunk, a mi nyelvünkben is találhatóak olyan szavak, amikre felpillantanak más népek. Például a kása, a zsír. Na ez a kettő szláv, azon belül is az oroszok által használatosak. De találkoztam már a „csorba“ szóval a török nyelvben, annyit jelent, hogy leves. Nekünk pedig van egy ilyen nevű ételünk, hogy csorbaleves, ami egészen véletlenül egy hungarikum, a székelyektől való, kissé fanyar, területenként eltérő alapanyagokból készül, van ahol citromlével, máshol tejsavóval savanyítják. Sokféle változata van. Tehát akkor ez leves-leves? Elgondolkodtató. Természetesen rengeteg német jövevényszavunk van, amiket nem fogok itt felsorolni, mindenki használja őket. Muszájból.

De mi lesz az előre látható jövőben?

Nagyon gyorsan fog lezajlani, én adok rá 150 évet, de az talán sok is arra, hogy mindenki úgy járjon, mint az írek. Akiket az angolok majdnem teljesen elnyomtak, a nyelvük pedig egyre inkább kikopik, már csak az öreg-, illetve a nemzeti érzelmű fiatalok beszélik az ír nyelvet. Ha tetszik, ha nem, ez a folyamat itthon is, és mindenhol máshol is elkezdődött már. Így az ijesztő valóság mégis az lesz. Mindenhol hivatalos nyelv lesz az angol is. Ha ez bekövetkezik, akkor egy végső összemosódás követi, majd csak az erősebb marad fent, nyelvjárások alakulnak ki, és ami hátra marad, a feledés homályába kerül, vagy kontrollálják majd az iskolákban azoknak az oktatását. Európa elamerikanizálódik majd. Ami még mindig nem azt jelenti, hogy mindenki egyforma munkabért fog kapni ugyanabban a munkában, ez Amerikában is változó. Viszont mindent érteni fogunk, és lehetünk így is egymás felvett testvérei, hiszen ugyanazok a szavak hallatszanak majd nem vérbeli angol szomszédaink szájából, mint a mi szánkból, és rengeteg dolgot-, mivel már „elsajátítottuk“ ezt a nyelvet, meg fogunk érteni. Azt is, hogyan tanították más országokban a történelmet, így ha mind az összes ország összedugja a fejét, sok érdekes dologra fény derülhet. Talán mindenre. Így hát én, nem is buzdítanék másokat arra, hogy angolt tanuljanak, viszont ha már fontolóra vették, akkor bátran tudom ajánlani, mert egy idő után úgy hozzá fogsz szokni az angol szavak látványához, hogy magadénak érzed már egész rövid idő alatt. És ne felejtsük el soha azt, hogy az idegennyelv tanulása nincs időkorlátok közé húzva. Ott egy egész élet rá, lesznek hullámvölgyek, mindig vannak. Anyanyelvben is tudnak érni meglepetések akár sok tíz év után is.

jan 19

Android vagy iOS?

Sok bejegyzést lehet ezzel kapcsolatban olvasni, de szúrják a szemem a hülyeségek. Az alábbiakban egy egészen korrekt, többször átgondolt irományt olvashattok.

Tulajdonképpen ez majdnem ugyanolyan helyzet, mint az Apple vs. Windows, az iOS mellett egy ugyanolyan teljes értékű operációs rendszer teremtetett, amely kiszolgálja a pór népet. Az más dolog, hogy az android hihetetlen magas mértékben fejlődött. Egészen hihetetlen, hogy pár évvel ezelőtt ehhez képest hol tartott. Természetesen a dolognak kapitalista szaga van. Kitérnék az első pontra, ami merőben nagy különbség a két rendszer között.

Az android gyorsabban elavul, mint a régebbi iPhone-ok. De olyannyira, hogy alsó kategóriás, androidos készülék nem teljesen félév után használhatatlanná tud válni a szegény felhasználó kezében. Ennek is a legfőbb motívumát nagyon jól bemutatja ez az úr a videóban: https://www.youtube.com/watch?v=9lYp50TramA

Az androidos készülékek eleve úgy vannak megalkotva, hogy abba bővíteni kelljen a csökevény tárhelyet, de hogy most hol tart a fejlődés, és ezt felfoghatatlannak tartom, hogy pont ezt a hibát, ami mindenek előtt a legégetőbb, nem tudták helyén kezelni. Hiába van szuper processzor, meg vadonatúj chipset a készülékben, ha nem társul hozzá megfelelő mennyiségű fizikai memória, hogy rendesen ki lehessen használni őket. És ilyenkor persze csak egyetlenegy megoldás van: kidobni és venni újat. Apple-éknél ugyan hasonló, de relatíve kevés eszközük van piacon az androidhoz képest, egészen más a mentalitásuk. Ahogyan az androidék mindig újnál újabbat terveznek és nem figyelnek már a régiek fejlesztésére, esetleg csak a működőképességük fenntartására, addig Apple-ék igyekeznek naprakész szoftvereket gyártani a régebbi eszközökre is, ám ezek is lassan megszűnnek, mégis előrébb van, mint az android, ugyanis míg az android a frissített-, már nem kompatibilis alkalmazásokat nem engedi fel a telefonra, és erre semmi lehetőség nincs, az iPhone-osok örülhetnek, ugyanis a nagy múltú alkalmazások előző verzióit megőrizték, így ahhoz, hogy nagyon régi iPhone-ra (pl. 2g, 3gs…) mégis felmenjenek az úgymond már-már esszenciális alkalmazások, mint facebook, youtube, snapchat, instagram, meg a többi szemét, miután előzetesen le lett töltve a számítógépre az iTunes-ban az adott Apple fiókkal, utána telefonon felkínálja a már megvásárolt alkalmazás egy régebbi verzióját, ami még kompatibilis volt az adott készülékre. Na ez döfi. Még hogy nem figyelnek a vásárlóikra.. Igen az iPhone csak egy.. Az androidok pedig Samsung, LG, Sony stb. sok-sok eltérő kinézetű platform, bár mindnek az alapja ugyanaz. Ezek megcélozzák a társadalom kevésbé tehetősebb rétegét, ez mind nagyon szép gesztus tőlük, ugyanakkor tényleg olyan gyorsan fejlődik a technológia, hogy amint az ember összekuporgatja egyre a pénzét és megveszi, már legyártottak húsz másik újabbat, és dobhatja ki, mert elveszti a kompatibilitását a rendszeresen- és gyorsan frissülő alkalmazásoktól, amiből az következik, hogy vennie kell egy újabbat. Tartós telefont alsó kategóriában nehéz találni. Éppen ezért örülhetünk, hogy gazdagék olcsón eladogatják régebbi iPhone-jukat, megéri rájuk gyűjteni.

Zene:

E ponton kissé változik a helyzet. Apple-ék keményen tolják az ipart, internetről telefonon letölteni nem lehet zenéket, csak egy másik böngészőből, aminek a letöltések mappájában lehet hallgatni a letöltött zenéket. Rendkívül kellemetlen. Másfelől pedig, ha nem kompatibilis a számítógéppel a telefon, így esélytelen, hogy iTunes-zal szinkronizálni lehessen, és ezáltal a zene alkalmazás üres marad, ki kell találni más megoldást. Szerencsére erre lett kitalálva a különböző Music Cloud, meg Soundcloud, Musicloud. Hogyan működik? Felrakod felhőre a zenéket (dropbox, google drive, one drive…), aztán az alkalmazáson belül (!) le tudod töltögetni őket. De ha csak egy Google drive van fenn, a zenefájlokat “offline is elérhető” állapotba lehet tenni. És innentől jönnek a kellemetlenkedések. Eredeti volt a zenéd, de minden információ elúszott, mire le tudtad volna rakni az iPhone-odra? Hogy lehet ez? Ha nagyon zavarja a szemed, hogy nincs borító, az ismeretlen albumok közé rakja a zenét, tudd, hogy az a baj, hogy amint feltöltöd a zenefájlt a felhőre a számítógépen, az dekódolja magának, aközben pedig elúszik minden adat a zenefájlról. Ezt csakis az orvosolja, ha az egész albumot, vagy esetleg egy mappában a cover fotóval együtt töltöd fel a felhőre. Ha viszont mappa, akkor telefonon csak úgy tudod letölteni, ha van egy unrar/unzip telepítve az eszközre, ugyanis becsomagolja a mappákat a drive. Kétszer is el kell gondolkodni rajta, melyik zene éri meg ezt a sok fáradozást. Esetleg ha már rajta van az eszközön,Safariban kikeresheted a borítóját, wikipédiáról kiírhatod az album adatait a zenefájlhoz. Mi újság androidékkal? Ami tetszik, máris töltöd, youtube downloader, csurig a telefonod zenével semmi perc alatt, nem kell hozzá erőlködni, pofon egyszerű.

Szórakozási lehetőségek:

Direkt nem írtam, hogy játékok, mert a hideg kiráz attól a szótól. Nos.. Megint az androidnak kell, hogy adjuk a pontot, a zeneletöltéshez hasonlóan alkalmazásokat is könnyedén letölthetünk akár a Google-ból is, nem muszáj mindent a Play Áruházból beszerezni, hiszen sok minden, ami tetszik a szemnek, fizetni kell érte. Azt pedig ebben az országban nem mindenki engedheti meg magának, de ha meg is engedheti, más fontosabb dolgokra költ, de mégsem akar lemaradni a jó dolgokról. Ha pedig NEM LOPUNK, megnyugtat, hogy rengeteg játéknak külön ingyenes próbaverziója elérhető. Ez egy nagyon szép dolog, mint mondtam, egy kis minta a jó dologból, hogy bárki kipróbálhassa, még az is, akinek nincs pénze, aztán ha megtetszik neki, így nyugodtabb szívvel fizet érte, mintsem amiatt stresszelne, hogy akadozik-e majd-, vagy egyáltalán elindul-e a telefonján. Az Appstore-ban ismét más a mentalitás. Ugyanis ott a jó játékok pénzbe kerülnek, demók nincsenek annyira elterjedve, viszont rengeteg játék egy teljes értékű, gyenge utánzata ingyenesen letölthető. Ez sem egy rossz ötlet, csak más.

A zeneáruház abszolút ugyanez, nekem nagyon tetszenek ezek az ingyen meghallgatható, félperces minták. Ez mindkét fajta készüléken hasonló. Az árak a megfigyelésem szerint központosítva vannak. Néhány cent eltéréssel, de mindkét platformon hasonló árban vannak ugyanazok a termékek. Véleményem szerint a könyvekből lehetnének többfélék. Egyelőre elég hiányosak, és ha felnézek a könyvespolcomra, nagyon sokat még fizetősen sem találtam meg az alkalmazásokban. Ezáltal amennyire kérhetem, kedves olvasók, legyetek szívesek, mentsük együtt a menthetőt, szkenneljük be a régi könyveket, importáljuk pdf-be, bővítsük az internetes könyvtárat. Rendkívül hasznos. A monitoron olvasás nemigen ajánlatos, eléggé leronthatja a látást, de tűkön ülve várom a kedvezőárú ebook olvasókat.

Szerintem összegezzünk.

Az android sok fejlesztőjétől rendkívül sokoldalú, könnyen személyre szabható, van belőle olcsóbb változat is, ami bár nem ér sokat, a célnak megfelel, böngészni, zenét hallgatni megfelelőek lehetnek (,sajnos nem mind). Gyártótól függően sokféle kinézete van egy-egy androidos készüléknek, szebb is, rondább is, iPhone-hoz képest is ugyanígy. Elavulékony, de amíg használható, addig nem érhetik hiányok a felhasználót, ha ahhoz mérünk, hogy az idősebbek ha váltanak az okos telefonra a gombosról, márpedig ez egyre inkább terjed, nemigen fogják agyongyömöszölni, legalábbis nem minden esetben. 🙂 Az első az mindig emlékezetes..

Mi a helyzet az iPhone-nal?

Szimpla, letisztult, exkluzív. Nyugatias. Valahogy ez inkább kicsikarná az ember pénzét, mint az android, de ezt csak mi, magyarok látjuk így. Ha valamit szeretsz, azt a kis aprót csak kifizetheted érte. Jobban becsülöd, ha költöttél rá, mintsem mikor letorrentezed és úgy nyomod az eszközre. Az iPhone inkább megköveteli magának a kiegészítőket, például a beépített egészség alkalmazás az iWatch-ot, az iTunes-kapcsolatot a zeneletöltéshez. Így az iPhone elég korlátozott, úgymond “nem jó mindenre”. Kinézete egyféle, rendkívül csinos, adja magát, ám az utóbbi időkben hanyatlani látszik. Az új iPhone még sosem volt ennyire érdektelen, mint most, nagyon sokan pedig maradi módon nem váltottak készüléket. Én se tettem volna. A 3,5-ös jack bemenet viszonylag fiatal találmány, nem volt mindig ilyen a telefonokon, nekem esszenciális, mindennap használom. Amihez pedig még nem volt szerencsém, Macbook, hihetetlen klassz szerintem az a mágneses dugó, be sem kell dugni, csak odaközelíted a porthoz és magától becuppan a helyére, illetve ugyanilyen könnyedén ki is húzható. A Macbook tetején már hagyománnyá váló világító alma logó… De ez mind odalett. Helyette egy érintősávot építettek a billentyűzet legfelső gombsora helyére. Szép, ötletes, komolyabb programoknál hasznos segítséget nyújthat… Igazából jó lenne összevegyíteni a régit az újjal. De hát hogy terelődhettem el ennyire a témától.?

IPhone-t az használ, aki utálja a nehézségeket, ha valami megtetszik neki, azért fizet (már ha nincs jailbreak-je, de ne szaporítsuk a szót), elegáns, gyors, sokkal-sokkal egyszerűbb a kezelése, emberséges. Ha a kettőt összevetjük, kisül, hogy androidból is létezik emberséges, így az két űrt tölt be, szóval lehet örülni, vagy velem nem érteni egyet, az android sokoldalú, a silány, posvány, alsó kategóriás telefonok ellenére mégis azt mondhatjuk, ebben az országban és innen keletebbre az android emberségesebb és könnyebben beszerezhető, annyi van belőle, mint a szemét. Így az androidhasználó nép érthető, hogy grimaszol az iPhone-ra, mert lényeges különbség nem túlságosan van a kettő közt.

Ezt a kört az android nyerte.

jan 05

Beszéljünk egy kicsit minden idők legrosszabb filmjéről

Nem csinálok abból rendszert, hogy filmeket elemzek ki, hiszen nem is értek hozzá, fogalmam sincs semmi szakszavakról, semmiről. Viszont egyszerű emberként azt azért meg tudom osztani, hogy mit láttam a filmben, és miért tituláltam ezt a terméket a nevén. Miről is beszélek épp.?

Viszonylag régi ez a film, mikor megjelent, már két éves voltam, amerikai horror, egy igazi “kultuszfilm”,

“Amerikában 1999. július 30-án mutatták be a filmet és nagyon sikeres lett. A népszerűség hatására 2000-ben folytatás is készült. 60 ezer dollárból készült az Ideglelés, és 248,6 millió dolláros bevételt hozott a pénztáraknál. A magyar bemutató ismeretlen.”

Nem tudom, hogy mivel lehetett sikeres… Talán a saját egyszerűségével, amit három bármelyik másik, véletlenszerűen összecastingolt ember is meg tudta volna csinálni. Hogy mennyi a mozikasszák bevétele, így talán soknak néz ki, de ha melléteszünk egy híresebb filmet, teljesen véletlenül, most a Vasemberre kerestem rá, 318 412 101 $ a bevételük, ami ugyan nem sokkal, de több.

Azon, hogy a magyar bemutató ismeretlen, már meg sem tudok lepődni. Én sem vállalnám fel a pofámat egy ilyen szar után.

No de miből is áll ez a film.? Három egyetemista (két faszi és egy nőstény) kiutazik a Blair-i boszorkány felkutatására abba a híres erdőbe. Igazán érdekesnek indultak a kezdetek, szinte már elhittem, hogy lesz benne izgalmas jelenet is. Az első estén már ünnepeltek, füves cigi, pia, micsoda komoly kutatás, és miyen szép tőlük, hogy még ezt is megörökítik. Másnap reggel, nem hiszitek el, mi történt: “- Te jó Ég! Ezt nézzétek! Valaki iderakta ezeket a köveket! Ezek tegnap még nem voltak itt! Valaki itt járt!” Ilyenkor azért el kell azt is képzelni, hogy hogy történt a kulisszák mögött: ” – Srácok, nincs semmi új ötletem, mi lenne, ha hoznánk néhány kavicsot, dombokba dobáljuk őket és utána beizzítom a kamerát és botrányt csinálok belőle.? ” – Ó, micsoda remek ötlet! Bárcsak nekem jutott volna eszembe!” Vándorolnak az erdőben, átkelnek egy folyón is, milyen nagyszerű, ahogyan eggyé válnak a természettel, nagy dohányosok, el is hiszem, hogy külön zacskót vittek magukkal, hogy abba gyűjtsék a csikkeket, akkor már tanulságos, kellemes kis cserkészút lenne ebből a filmből. De legalább bemutatták a határtalan önzést és hazugságot, mikor még hárman voltak, az egyik faszi már nagyon pangott a bagóhiánytól, természetesen este elmarták a boszorkány karmai, de mi ezt nem láttuk, csak a nőt az ő saját, őrült, rikácsoló, idegesítő hangjával. Hogy futnak a sötét erdőben, egyszer azt mondva, hogy “gyere, te rohadék!” utána visszamenekülve a sátrukba. Én pedig minden percben arra vártam, hogy történjen már valami. Tehát  az egyik srácnak annyi, gondolatunk szerint senkinek sem volt már cigije, mikor is aztán másnap napközben a másik csávó így szólal meg: ” – Találtam még cigit a táskám alján.” Egy egész dobozzal! Na nem.. Egy dohányos ember mindig tudja, mennyit tart magánál, és hogy éppen hol van, ez hihetetlen ellentmondó. Szerintem az járt a fejében, hogy ha azelőtt előveszi, túl gyorsan elfogyna, így inkább nem segíti ki a barátját. No de mindegy, haladjunk a szálakkal. Este nem sikerült a faszi nyomára találni, így még “tudtak aludni.” Másnap aztán az elrabolt faszi egy inge darabja volt fellelhető 10 deka leakciózott csirkemájjal a belsejében. A nő sikongat, el akarja hitetni a nézővel, hogy ez a valóság, aznap éjjel emberi ordításra lettek figyelmesek. Gondolom, úgy, hogy megbeszélték a halott faszival kamerán kívül, hogy most menjen távolabb ötven méterre és kezdjen el ordítani, mintha becsípte volna a fitymáját az ülőke alá. Ekkor maradék két tehetségtelen hősünk nagy sikongatás kíséretével végül megmutattak nekünk egy házat, már nagyon, de nagyon reménykedtem, hogy látok majd valami érdekeset is, sikongatás, sikongatás, beléptek a házba, valakinek a tarkóját mutatták a nagy távolban, majd lassan, mondom LASSAN, mintha zuhant volna a kamera, de igazából csak a kezükkel úgy irányították, hogy úgy tűnjön. Hát igen, ha leesett volna, nem biztos, hogy túlélte volna az a huszadik századi gépezet, és korántsem biztos, hogy túlélte volna ez a “minőségi tartalom”, amit e nemes gép rejt. Aztán egy ideig bambultuk a sötét, de inkább full fekete képernyőt, izgulva, hogy vajon most mi fog történni. Talán valami bumm? Vagy előbújik a boszorkány? Esetleg egy bejátszás az eltűnt fasziról? Esetleg belenéz a kamerába és mondja véres testtel-, fejjel, hogy “Élek!”? Nos? Lehet tippelni. De nem. Itt a vége és pörgött a stáblista.

Ez egy hihetetlen minimalista, monoton, szégyenteljes “film” volt, ami nem érdemli meg a nézőit. Ilyen filmet bárhol, bárki össze tud dobni, hiszen semmi nem kell ehhez, csak pár hülye és egy kamera. Teljesen élvezhetetlen, aki unalomból nézné meg, az még jobban unatkozik majd, mert semmiről nem szól ez a film. “Kis költségvetésű”, de ennyire? Ez már azért is szomorú, mert léteznek improvizált, magyar, igen magyar filmek, amiknek magasabb az élvezeti értékük, mint ennek a szarnak, sőt, a szememben felérnek az Üvegtigris, Kútfejek stb.-vel, mert azok felvették az állami pénzt, hogy előállítsák a szemetüket, a YouTube-on megjelenő amatőr filmesek pedig nem. Minden elismerésem az övék.

Mi újság a második résszel?

Ebben már kaptunk elfogadható jeleneteket. De álljunk meg egy hangyafingnyit. Tehát úgy kezdődik a film, hogy milyen sikeres volt az első rész, igazi kasszasiker, az emberek meg vannak bolondulva érte, sokan elkezdik utánozni a három fiatalt stb. Most kimegy oda picit több fiatal, mint eddig, de a szisztéma ugyanaz. Az a dohányos, síron fekvő, fullos pánk csaj volt talán a legcikisebb szereplő, de hát az egyetlen “forma” is, hiszen ezáltal, legalábbis engem, sokszor elkapott a röhögőgörcs tőle. De haladjunk már, miután a fűvel és a sörrel meg lett győzve, hogy ő is jöjjön az erdőbe, útra is keltek, a főfaszinak pedig volt az erdő közelében, egészen véletlenül egy nyaralója, ahol fegyvereket, meg kamerákat tartott.. Micsoda véletlen. Most már azért nem olyan drasztikus a történet, mint legutóbb, hogy egész végig csak szimpla kamerafelvételeket láttunk, hanem most már rendesen filmszerű. Így nekik is volt egy örömteli estéjük (még az erdőben), ahol csak az látszik, hogy hullarészegre isszák magukat, meg betépnek, ..gratulálok.. A TERHES NŐ IS IVOTT! Micsoda ellentmondás ez?!!! Nem csoda, hogy elvetélt.. Reggel a sátorból kikelve arra kapják fel a fejüket, hogy a kamera összetört, a felvételeket pedig csak kedvenc pánk csajunk tudta, hogy hol van, mert megálmodta, vagy mi.. És ahelyett, hogy ő ment volna oda kiszedni, inkább csak nézte, ahogy odavonul a kamerás, nyaralós faszi, és kiássa. Ez így elég cink.. Kicsit sem gyanús. Térjünk át arra a részre, mikor már megérkeztek a “bunkerbe”. Szóval tökig fel vannak fegyverkezve, még űrhajós kaját is tartanak. Van sok izgalmas, szaftos rész. Nem mondható el arról a kazettáról, amiben visszafele játszva minden kiderül. Ha nem a cselekményeket figyelitek, hanem a dátumot és az időt, akkor minden-minden illúzió odalesz… Össze-vissza jár az idő, de visszafele soha sem. Az pedig, hogy a végén a zsernyákok őrizetbe vették a turistagyilkos, feleséggyilkos pasast, meg a többit, azt sütötte el a film, amit a legkönnyebb, hülyének nézte a közönséget, belehazudott a pofánkba! A feleséggyilkos láthatólag előzőleg véletlenül hagyta a terhes feleségét felakasztódni, de aztán a rendőrörsön minden felvétel a visszájára fordul. Mintha a rendező azt mondaná: ” – Heheee! Mindannyian bevettétek! Ez történt igazából!”

Rendezőúr, kapja be! Kétszer esélyt adtak az emberek, hogy Ön végre valami jó filmet adjon ki a kezéből és sokan megint csalódtunk. Ne is törje a fejét harmadik részen, én már biztos nem fogom megnézni.

Köszönöm. (Vagyis nem!)

dec 15

Egyéni véleményem az Új Világrenddel kapcsolatban

Ha még nem hallott volna róla valaki, akkor tessék felmenni a YouTube-ra és utánakeresni. Rémhírterjesztgető, magukat felvilágosultnak nevező emberek, és legfőképp magyarok (!) készítik ezeket a videókat, természetesen sok másik nyelven elérhető a tartalom. Összeesküvés elméletek, amiknek csak a rossz oldalát mutatják be. Én megpróbáltam keresni mindegyikre egy ésszerű választ. Kezdjük az elsővel, ami az egyik legnagyobb felháborodást okozza, az élelmiszerek meghamisítása, mesterséges gyarapítása, amit “tudatos mérgezés”-nek titulálnak a kedves bajtársak. Pedig mi csak örülhetnénk, hogy egyáltalán van miből válogatni, különben pedig a normális élelmiszer is ott van a boltok polcain és nem megfizethetetlenül drága. A Földön élők egyharmada éhezik és nyomorog. Mi pedig nagy, jó dolgunkban mást sem csinálunk, csak panaszkodunk és a másikra mutogatunk. Az pedig megint más dolog, hogy a magyar tejet kiviszik külföldre, a silány szlovák tejet pedig, ami csak fehér víz, behozzák, ez egy olyan dolog, amit kizárólag az államfőnek köszönhetünk. Nincs annyi tej, hús, gabona, vagy bármi egyéb, hogy mindenki jól tudjon lakni belőle, ezért muszáj hígítani, különben mi lenne abban az igazság, hogy a gazdag eszik, a szegény pedig dögöljön éhen.? Az, hogy az élelmiszereket tartósítják, pedig megint csak a társadalom jóléte számára lett kitalálva, hogy sokáig elálljon az élelem, ne kelljen azonnal elfogyasztani, amint megveszed, a mi kényelmünket szolgálja. Erre mivel van tele az internet? “Meddőséget okoznak a tartósítószerek! Sterilizálni akarnak! Azt akarják, hogy ne legyen pulyád!” Köztudottan nitrittel és nitráttal tartósítják az összes húskészítményt, amik megkötik a vizet a termékben, antioxidánsokat raknak az olajos termékekbe, hogy lelassítsák az oxidáció- és az avasodás folyamatát. És mindezt miért? Hogy ne vigye vissza a paraszt az élelmiszert a boltba, hogy át akarják verni és meg akarják mérgezni. És hogy ezek a manipulált élelmiszerek rákot okoznak. A mozgásmentes életmód előbb okoz majd rákot egy embernek, sőt, elhízást, diabéteszt, mert az élelmiszer elraktározódik benne, és az azt összekötő, káros vegyszerek nem dolgozódnak ki a szervezetből, vagy csak nagyon lassan, és lerakódnak. Aki edz, gyorsabb az anyagcseréje, gyorsabban választja ki a tápanyagot. Legyen ennyi elég az élelmiszerekről. A második a fajfenntartással kapcsolatos megint csak. Egy átlagos magyar háztartásban 3 gyereknek kellene lennie, mivel kettő a szülőket váltja majd fel, egy pedig a többlet, így tudna újranépesedni ez az ország. Az ÉN véleményem szerint ez elképzelhetetlen, mikor belelátok a saját-, majd a társaim körülményeibe. Nincs annyi anyagi, hogy három gyereket TISZTESSÉGESEN fel tudjon bárki is nevelni. Én pedig a barátnőmmel egy nevezőn vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ilyen világra minek gyereket hozni, mikor amúgy is túlnépesedés és szegénység van. Engem pedig és a testvéremet napi szinten megvertek a cigányok. Nem gyűlölködésből, tényleg azok. Én nem tudnám elviselni, hogy a leendő gyerekemet megverjék a cigányok. Így nem kockáztatunk. Természetesen az állam szempontjából nagyon fontos lenne a sok gyerek, hogy lehessen a mostani felnőtteknek nyugdíjuk. De belegondolva, hogy ténylegesen bekövetkezhet, hogy ledobnak egy atombombát ide-oda, hogy minél több embert kiirtsanak, maguknak pedig bunkereket ásnak a föld alá. Hatásosabb, ha mindenki megtartja, hogy csak egy gyereket, vagy egyet se hoz világra. Akkor talán túléljük. Messze vagyunk még attól, hogy az emberiség kihaljon a Földről. Lengyelországban megpróbált a kormány egy olyan lépést beiktatni, hogy betiltja az abortuszokat. Nagyon, NAGYON jól látszik, hogy a társadalom mit reagált rá. Felvonultak tüntetni a törvény behozatala ellen. Másfelől pedig, ha megvalósult volna ez, elkezdett volna az illegális piacok kapuja kinyílni, babagyilkos tabletták, esetleg kontármunkások vállaltak volna sebészeti beavatkozásokat, egy szó, mint száz, nem szűnt volna meg utána sem. Harmadik pont: A MANIPULÁLÓ MÉDIA, “megrontja az emberiséget!!  Családokat omlaszt széjjel!!” Kedves barátaim… Nem muszáj tévét nézni, és a tévé egyre inkább az elavult elektronikus szórakoztatóeszközök kategóriájába kezd tartozni, mivel egyre többen mindent az interneten lesünk, *vásárlunk, de ebben az országban inkább csak lelopunk, nem szégyen, az ember magának válogatja meg, saját kedve szerint, hogy mit szeretne nézni, ráadásul lábkörömgombás, prosztata jóindulatú megnagyobbodásos, ízléstelen reklámmegszakítások nélkül. Azért van ennyi gyógyszeres reklám, mert a reklámok beidőzítése és fajtája gyakran a tévések által odagondolt nézőkre van szabva, így például ha valami régi filmet, vagy családi filmeket vetítenek, feltehetőleg nézi idősebb korosztály is, ha szappanoperák mennek, nagyrészt női, illetve fiatalos reklámok jelennek meg a pisiszünet idején. Tehát semmi sem véletlen, nem ellenünk csinálnak mindent, az ember paranoiás, és hajlamos mindenben a rosszat látni, ami elég beteges szerintem..

nov 30

Mobiltelefonok, nosztalgikus hangulat

Ne hátrálj! Igen, 2016-ot írunk és lassan 2017-be lépünk és mégis pont most kellett eszembe jutnia, hogy egyáltalán lehet előnye is annak, hogy a régi mániámból egyszer akár értéket is termelhetek, ugyanis csereberéltem régen a telefonokat és sikerült az akkori kor egy egész nagy szegletét áttanulmányoznom. És ne nézzetek elkényeztetett gyereknek, a felsoroltak közül csupán 4-ért fizettek a szüleim, a többit én szereztem, szó, mi szó, nem egyszer előfordult már, hogy lefele cseréltem, majd aztán később megbántam. Ebben a blogban mindent el fogok mondani az egész eddigi gyűjteményemről, ami természetesen képzeletbeli csak, hiszen mint már mondtam, cserélgettem a telefonokat, így mindig csak egy, de néha kettő volt a zsebemben. Ez volt az én betegségem, és talán a mai napig lappang bennem valamennyire, de megtanultam kezelni. Közel 30 készülék volt a tulajdonomban, de most 21-et ismertetek meg veletek, mert a többinek a nevét részben elfelejtettem. Ha az elejéről kellene kezdeni, akkor életem első telefonja, ami használható is volt:

Sony Ericsson T290

Sony Ericsson T290

Az ez a dög volt. A mai napig emlékszem, hogy egy rally kocsis játék volt rajta, meg valami ugrálós játék. Hihetetlennek tartottam még akkoriban, hogy telefon, játék és hangjegyzet is egyben van a kis szerkentyűben. Hát amikor egyáltalán felfedeztem a hangjegyzetet, volt is sok hangfelvétel utána. 😀 Egyből betelítettem a memóriát tucatnyi felvett zenével. Nem ismertem más módját, Alex, régi barátom, folyamatosan zaklattam, hogy hagy vegyek fel tőle zenét, hiszen neki volt pár, és jókat hallgatott, ami úgy meg is maradt és emlékszem is a nevére, Kanyewest – Stronger, illetve Linkin Park számokat. Ráadásul neki hasonló telefonja volt, rengeteg mindent megmutatott, ahhoz képest, hogy mindketten kilenc és fél évesek voltunk, ő elég sok mindent tudott már, amit én még nem, például a témát átállítani. Te jó ég! 😀 Le voltam nyűgözve. Persze nem sokkal rá, mikor már mindezt megelégeltem kis szarosként, én elkezdtem kuncsorogni egy fényképezős telefonért. Tudniillik, hogy akkoriban, 2004-2005 tájékán akinek kamerás telefonja volt, ritkaságszámba ment, és nem volt olyan szokásos, mint most. Elég sokat könyörögtem a katalógusba mutogatva, de végül Édesapám volt olyan rendes, hogy valamelyik ünnepi időszakban megvette nekem.

2

Nokia 3110 Classic

És ez mind mind nagyon érdekes tud lenni. Még tavaly 2015-ben volt szerencsém látni valaki kezében a Keleti pályaudvaron! Tudjátok, ez nagyon elgondolkodtatott. Mintha a nagy vállalatok ivarsejtjei lennének ezek a készülékek, és tulajdonképpen azok. És ez a készülék képes volt olyan sokáig fennmaradni, ez számomra egészen felfoghatatlan. De nem ez a készülék az egyedüli példa erre. Térjünk rá, mik voltak az újulások. Ezen a telefonon volt egy jó focis játék, Snake 3D, igen, ezek a 3D-s cuccok nagyon vonzóak voltak akkoriban, a kamera pedig az akkori időkben közepesen jónak számított. Mostanra persze negyvenszeresen meg lett verve, és egy kalap szarnak számít. Egy év használat után a nullás billentyűje elkezdett be-beragadni, egyáltalán nem volt komfortos. Nagyon kevés hely volt rajta. Tulajdonképpen nem egészen 10 kép után már nem is engedett több fotót. Körülbelül én megtippelem, 4 megabájt hely volt rajta, ez még sose látott számítógépet, viszont bluetooth-t annál inkább. Így mikor anyukám fejlettebb Sony Ericsson telefonját felnyomtuk a gépre, elkezdtünk utánakeresgélni játékoknak, hogy egyáltalán lehetséges-e bónuszba játékokat felrakni telefonra? Vagy egyenként írogatják fel és arra alkalmas telefont kell-e vásárolni? Mind-mind egy hatalmas szürkeállomány volt még csak a fejemben akkoriban. 11 voltam. Mikor le sikerült tölteni a Sims 2-t és a Need for Speed Carbon-t, nem hittem el, azt hittem álmodom és arcon csaptam magam. Mikorra már lett memória kártyám, mivel realizáltam, hogy egyre kínosabb a helyzet, nem fér el se több játék, fénykép egyáltalán, sem pedig zene vagy témák, ami mindkét utóbbi hihetetlen nagy divat volt akkoriban, és a zenék a mai napig tartják a helyzetüket, elég nagy szükség volt plusz memóriára. Így meg is kaptam az első memóriakártyámat, 2800 Forint volt, full új és 1 GB-os. Számomra elég volt az az 1 GB. Akkor aztán tele is lett nyomva zenékkel. A srácokkal elküldözgettük 20-asával a zenéket egymásnak. Egy idő után viszont hiába volt még egy csomó memória a telefonon, azt írta ki, hogy “A művelet sikertelen”. Pluszba még eszembe jutott, milyen bűnronda, kék színű volt a zenelejátszója. Általában a galériát nyitottam meg, hogy lejátsszak egy zenét. Nagyon sok zene, nagyon sok téma, háttérképek, többszáz játék, a Nokia telefonnak az volt az előnye, hogy nem kellett a játékokat egyenként telepíteni, már eleve működőképes állapotban találtuk rajta a ráküldött fájlt, ebből következik a hátrány, mivelhogy nem lehetett Nokiáról továbbküldeni alkalmazásokat, csak egy kisegítő program segítségével, aminek már elfelejtettem a nevét. Szóval van már mindenünk, faszagyerekek vagyunk… De egész őszinte leszek most, egy valamit még hiányoltam.. És nagyon önzőnek tűnhetek. Szerettem volna még, hogy internetezni is tudjak rajta. Wi-Fi? Hah.. Nem tudom, létezett-e akkoriban egyáltalán olyan, ha igen, csak a nagyon drága, többszázezres telefonokban. Sajnos nem engedhettük meg magunknak, viszont ekkoriban, 2007-ben, mikor megjelent az iPhone, sorra fosták világra az érintőképernyős telefonokat, és ekkor én is megkívántam egyet, egy Samsung Corby-t. De azt sajnos nem kaptam meg, mert arany árban volt akkor, de kaptam egy rendkívül elterjedt telefont használt áron 15.000-ért:

samsung-star

Samsung Star S5230

Mit tudhatott? Miben éreztem, hogy több ez, mint a pici Nokia.? Hát… Olyan.. Új szaga volt! Teli olyan alkalmazásokkal, amik internettel működtek, bár az nekem nem volt előfizetve, mégis épp időben észbekaptunk, hogy ha mi, T-mobilosok beírjuk, hogy 0.facebook.com, illetve az iwiw-et teljesen ingyen és bérmentve egy nulla Forintos Dominó kártyával is meg tudtunk nyitni és használni tudtuk. A facebook képek nélkül, az iwiw pedig képekkel együtt. Ez számunkra felfoghatatlan volt még ezelőtt. Tehát most már ettől a pillanattól kezdve a maga szintjén minden megvolt, amit egy telefontól elvárhattunk, és speciel ez a típus a Samsungtól rendkívül elterjedt volt. 26-os létszámú osztályunkból 8-unknak ilyene volt. Na igen, de ekkor mi jött divatba? Mondanom se kell, hiszen sejtitek, én mindig mire megszereztem valamit, egy lépéssel le voltam maradva. Nem sok időbe telt, hogy bejöjjenek az okostelefonok. Én a magam tudtán kívül beszereztem egyet a barátomtól és teljesen véletlenük, volt rajta Wi-Fi is.

Nokia E51

Nokia E51

Ez első blikkre nem nyújtott többet nekem, de másodikra? Először is, itt találkoztam a tudománnyal, és azzal, hogy egyáltalán a Nokia operációs rendszere Symbian felületű, ebből pedig megkülönböztethető az S40-es és az S60-as, ez utóbbinak akkoriban a legújabb verziója a 4-es számú volt, ami ezen a telefonon található volt. És egész konkrétan beírtam a telefon nevét és utána, hogy “games free download” stb. és egészen másmilyen játékokat, sőt alkalmazásokat dobott ki a kereső. Leesett az állam. Brothers in arms, full 3D-s, Sims 2 3D-ben, Tomb Raider szintúgy és.. Nem akartam elhinni, elkezdtem töltögetni. Ismét elérkezett az életemben egy olyan pillanat, hogy akkora csodát látott a szemem, hogy azt egyszerűen nem akartam elhinni, hiszen ha mondom, ez akkoriban a mi számunkra elképzelhetetlen volt. Aztán persze utána nézegettem a hasznosabb alkalmazásokat, kibővítettem a beépített szótár alkalmazást plusz letöltött szótárral, total commander is volt, külön alkalmazáskezelő is, tudományos számológép is. Persze annyi idősen ezek az alkalmazások még nem jelentettek sokat nekem… Ezen a telefonon néztem youtube videókat először, ez volt az első Wi-Fi-s és okostelefonom. Hátránya, amiért nem váltanék vissza rá, hogy a többi eddigiekhez felsorolthoz hasonlóan nem 3 és feles a jack aljzata, hanem 2 és feles. Szóval cigányok módjára szólt a muzsika mindenki füle hallatára az utcán, amíg alsétáltam egy kiló kenyérért otthonra, illetve a játszótéren a focipálya mellett. Sajnos elromlott. Elrontottam, mert dühös voltam, az alkatrészeit 4000 Forintért adtam el már kilencedikes koromban. Elkelt. Node! Szóval volt már internet, képek, témák dögivel, de elkezdett hiányozni ugyanakkor, hogy másoktól eltérően nincsen fülhallgatóm és nem tudom átérezni a zenék lenyűgöző, olykor mámorító erejét. Tehát jó lett volna szerezni egy olyan telefont, amit mondhatni, erre találtak ki. A kárörvendőknek üzenem, hogy sajnos sikerült egy nagyon szépet találnom, amit néha napján visszasírok, itt is van:

5

Barátomtól, Pacspucstól kaptam 5000 Forintért ezt a… Hogy lehetne körbeírni? Hiszen ez gyönyörű szép volt! Csak nézz rá. Domború kijelző, színes kameragomb, a jobbszélső gombokba +1 tulajdonságok is kaptak helyet. A legalsó, a kettőskereszt mellett látható, zölden világító led ikonocska csakis egy dolgot jelenthetett. Az érzéseid nem csalnak, hiszen ez egy ledvillanós telefon volt. És bár a ledje olyan gyenge volt, hogy azzal csak a kulcslyukat tudtad volna megtalálni, a fényképeket, amiket lőttem vele, egészen szép volt, és sok drágább telefon megirigyelhette volna azt a teljesítményt. Viszont volt neki hátránya. Hozzászoktam a 240X320-as felbontáshoz, ez pedig csak 176X220-as volt.. Plusz előny pedig, amiért erre váltottam, az a Walkman volt. Ekkor találkoztam először vele… Volt átalakító kábel a fülhallgatóhoz, minőségi, nem agybadugós fülhallgató volt. Reszkettem, mikor a zenéket hallgattam, olyan hevesen vert a szívem. Azok után csak olyan telefonra voltam hajlandó, ami bír az ilyennel. Elkezdtem leszedegetni a netről a zenéket, hiszen ehhez már kaptam adatkábelt. No de sajnos amilyen jó volt, oly gyorsan meg kellett válnom tőle, vissza kellett adnom Pacspucsnak, mert a szomszéd gyerekek, akiktől volt egyébként a telefon, szerették volna visszakapni, így inkább fizettek érte. Ez megmagyarázza azt a sok pornó képet, amik eredetileg a telefonon voltak. Más volt ebben a memóriakártya is. Azt hiszem, csak olyan 456 mb volt rajta. De több, mint elég volt. Ezek után azért Pacspucs kisegített és odaadta nekem az ő régi telefonját, ami egy becses kincs volt, és mindenki más nézett az iskolában, hogy ezt mégis miért csinálta. Hát én voltam neki az egyik legjobb barátja. Voltak úgymond vetélytársaim, és le voltam már sokszor szólva, hogy mindig a sarkában állok, mint egy pulikutya. De nem tehetek róla.. :/ Ilyen jó barátom még sosem volt akkor.

6

Nokia 6030 Classic

Ez volt a minő gyönyör. Magas minőségű kamera, vaku, 3 és feles jack-es! Tehát minenben csak jobb, nem??

Hát jó. De Wi-Fi nem volt benne, ráadásul s40-es Symbian volt rajta, tehát okosnak nem volt mondható, a sysx alkalmazások nem mentek fel rá sajnos. Külsejéről tudni kell, hogy lakkozott fémhátlapja volt, és minden tekintetben prémium eszköz volt. Bár az idejét kiforrta. Amikor ez igazán prémiumnak számított, megfizethetetlenül drága volt. És de éppen ezzel zárult be nekem egy kapu. Jó, most már megtanultam mindent. Hogyan tovább? Mi tud még ennél is többet nyújtani nekem? Hiszen magányos lúzer vagyok. Se csajom, a mozgás nem az erősségem, játékot szeretnék, de csak dísznek van ott mert 10 perc után megunom, telefonok terén pedig ettől a modelltől lefele és egy picit felfele minden tulajdonságukat fejből fújtam, és bárhol bárki felmutatta a készülékét, én egy rálopott tekintetből el tudtam mondani a típusát és tulajdonságait, nagyon sokat bújtam akkoriban a Mobilaréna bejegyzéseit. Mondhatni, abból táplálkoztam, amilyen telefonok voltak a kezemben, felpillantottam azonnal a mobilarénára, mit írnak róla, illetve, és ebből volt több, általam személyesen nem ismert modellekről is tudomást szerezhettem. Ez volt úgymond az én “hobbim.” Lúzer dolognak tűnhet.. De én tényleg nem találtam a helyem a világban. Semmi nem fogott meg, ez viszont az addigi életemet végigkísérte, nekem nem volt másom. Éreztem, hogy vissza kell térni az okostelefonok szintjére és többet megtudni azoknak a tulajdonságáról. Hátha valami kis meglepit kifelejtettem lecsekkolni. Így hát már nem is tudom hanyadjára (harmadjára) elmentünk telefont venni. Ó, a Samsung galaxy az drága, ó hát 30 az sok, és még a fölött volt a többi modell. Akkor mit lehetne mégis vásárolni? A  T-mobilos hölgy nagyon sztárolta a Nokia C5-03-at, hiszen neki magának is ilyene volt. Mondta, hogy az is okos, van benne Wi-FI, 3,5-ös jack, érintő kijelző. Nekem több se kellett, meg vagyok győzve.

7

Eleinte szép volt. Sőt, ami azt illeti, ez a telefon egy nagyon szép darab. És 25 rongy volt akkortájt. No hé. Mire képes a kicsike? Nagyon rendesek voltak, a vadonatúj kártya mellé raktak 100 megabájt adatforgalmat is. Ó, de jó. Itthon akkor még nem volt meg a Wi-Fi adapterünk, így az pont kapóra jött. És ennek a telefonnak a korában ismertem meg a mostani kedvesemet, Bettit. 14 voltam. Ezzel a telefonnal olyannyira elkezdett más idegesíteni már, mint az előbbieknél. Nem idegesített innentől többé, hogy kicsi volna a jack, szinte már megszoktam, hogy azzal nincs bajom. Az alkalmazások mennyisége sem, viszont itt jön képbe a minőségük. Rengeteg nyoma van az okosságának, hiszen mindenféle általam letöltött alkalmazás nagyon hasonlított az androidos platform változatára, ami nagyon helyes dolognak tűnt. Viszont a kijelző maga. Hiába volt érintő, számomra elég nehézkes volt rajta gépelni, mivel jól meg kellett nyomni a képernyőt, rezisztív volt. Ezáltal többujjas kezelés nem volt működőképes. De kit érdekel az, végülis átállítottam klasszikus gombsorra, és úgy gépeltem vele facebookon, mint egy ózsdi, gombos telefonnal. Ami nem volt ugyanaz az élmény, mint ami az androidos gépezetek közt simán sztenderdnek minősült. Mindenesetre közelgett a karácsony és ezzel együtt a “minden akcióban van” időszak, amikor is világra szarták azt az igazi, semmit nem érő, de csodaszép telefont, amibe a tévé képernyőjén keresztül beleszerettem.

8

Samsung Monte Slider

Pontosan az tetszett meg benne, hogy mennyire reménytelenül egyszerű volt! Mosolyogva néztem a pixeles kijelzőjét, nem érdekelt. Olyan kellemes érzés volt, hogy lehet ki be csúsztatgatni, hogy azok a pillanatok után sokkal többször elővettem a telefonomat megnézni az időt, mint amennyire érdekelt is az, csak azért, hogy újra lássam ezt a gyönyörű szart. 🙂 Hmmm… De tényleg szar volt. Szolgáltatót kellett váltanom Vodafone-ra, mert a harmadik szolgáltató nem adta a készüléket akciós áron 16 éves kor alatt, hát én pedig messze voltam még attól. A lényeg, hogy itt is kaptam teljesen ingyen 100 mb adatforgalmat, ami ennél a telefonnál nagyon kellett, ugyanis, ekkor már eléggé toltam a facebookot, viszont youtube videókat nézni ezen nem lehetett. Semmiféle videólejátszó nem lett beleépítve, csak a felvételeidet tudtad benne visszatekinteni, és nem is lehetett rárakni semmi alkalmazást, ami több volt 300 kb-nál. Ez rendkívül kevés. Egy tetrisz nem fért el rá. Tulajdonképpen nem is igazán emlékszem, mire használtam ezt a telefont.. Szerintem hallgathattam rajta zenét is, mert kaptam hozzá alapból egy fülhallgatót a dobozban. A hónap végén pedig spekuláltam, vajon mennyi időre lesz elég a 3000 Ft-os feltöltésem, ha minden hónapban az internetért levonnak 900 Ft-ot. Tehát elég kellemetlen helyzetbe voltam kerülve ezzel a készülékkel. Erre tudnám az mondani, hogy kívülről gyönyörű, csillogó, megbabonázó, belülről pedig hatökör. Sokkal többre lettek volna képesek a Samsung mérnökei. Ezt a telefont akciósan akkor 15-ért lehetett megszerezni, nem akciósan pedig 28-ért. Ez elég irreális, már az előző Nokia C5-03-hoz képest, ami ezerszer többre volt képes, mint ez a szardarab, mégis olcsóbb volt. Mindez által bementem egy gsm üzletbe és csináltam egy nekem nem tetsző cserét 5000 Forint ráfizetéssel, mégpedig lett egy: 5887-nokia-x3-02

Nokia X3-02-es telefonom, aminek a kijelzőjének a balfelső részében le volt szigetelőszalagozva. Nem tudtam még, hogy miért. A telefon apropója, mint ahogy a képen is látszik, félig érintőkijelzős, félig pedig gombos, mindemellett s40-es Symbianos, tehát zárt rendszerű, de ennek ellenére van benne Wlan, és zenelejátszós dedikált gomb. Nagyon fiatalos, nagyon vagány, 5 megapixeles kamera.. Hát, igazság szerint nekem nem nagyon tetszett. Elég rondán nézett ki. Erről nem írok többet, nem is használtam, de annyit még mindenképpen érdemes megemlítenem róla, hogy a szó szoros értelmében két hétig kibírta töltés nélkül bekapcsolt állapotban. Soha ehhez hasonlót nem láttam még. Végülis továbbcseréltem egy ilyenre: 9

Ez maradt is, a mai napig megvan. Ehhez is volt átalakító. Nagyon jól adta a hangokat. Ez igaziból erre született. A zene az ő gyengéje. Volt beépített zeneszerkesztő alkalmazás benne, Fitness alkalmazás, beépített metronóm, gitár akkordokat lehetett rajta tanulni, szólamok is mindenféle zenei műfajból, rap beat-ek, beépített walkman lejátszó. Gyönyörűen, színesen világított a gombok tájékán és kétoldalt a telefon, és ezeket a színeket téma szerint meg is változtatta! A hangszóró pedig a navigációs gombok mögött, vagyis köztük helyezkedett el. Ez egyszerűen zseniális! Megérte a csere. Még ilyen stílusos telefont nem talál az ember. Főleg a mai korban, mikor már tényleg csak annyit látni az összes készülékből, hogy egy szem fekete lap egy kijelzővel. De mégis a legközelebbi választásom egy android felé akarna esni. Na igen.. De mindez nem olyan egyszerű. Hiszen az android drága. És az én pici, üres zsebemnek nem kedvez a dolog. Így hát lett valami olcsóbb utánzat, hiszen újra nyakunkon volt a karácsony, és sebtiben meg is lett reklámozva a kellően elegáns és szalonképes Samsung Star 3. Vele folytatjuk:

11

Na de mink lett ez a telefon által? Na oké, a képek talán félrevezetőek lehetnek. Ez a készülék nagyon hasonló egy akkori olcsó okostelefonhoz, attól eltekintve, hogy ez minden volt, csak nem okos. De mégis, megint csak nem volt bajom se a zenehallgatással, Wi-Fi-t találunk benne, Játéknak ott az EDGE (java játék), nagyon megfelelt az időhúzásra (a mai napig 3 Euro az Apple Store-ban. 🙁 ) Miért volt mégis rossz ez a telefon.? Ha rangsorolni kellene a telefonjaimat, Ez igen csak a C5-03-as Nokia alatt lenne, meg úgy az összes eddigi. Ezen is a klasszikus billentyűzetet használtam. A másik csak fektetett módban volt elérhető, reménytelenül kicsi volt még nekem is. Egyszerűen használhatatlan. Így egy jobb készülék reményében ellátogattam kedvenc gsm boltomba és megtudakoltam, adnának-e érte androidos telefont? 5000 Forint ráfizetésével tulajdonommá is tehettem életem első androidos telefonját:

10

Vodafone 845 Smart, vagyis jobban mondva Smart 1. Ennek ellenére az én modellem kártyafüggetlen volt, így nevetve raktam bele a Telekomos kártyámat. Ez, határozottan kimondhatjuk, úgy néz ki, mint egy féltégla. Semmi jót nem tudok elmondani róla. Nem lehetett a zenék hangszínét változtatni, rendkívül ocsmányan adta le a hangot, a kijelzője a rezisztív rémálomba süllyedt vissza, amit elfelejtettem megemlíteni a Star 3-nál, hogy az kapacitív volt, és rendkívül kellemes, hát ez nem, egy kalap szar volt. Csak az android miatt vettem meg, sajnos itt találkoztam életemben először olyan helyzettel, amikor már vészesen elavult egy készülék. Ekkora kontrasztot még nem láthatott a világ, hiszen alig volt már alkalmazás erre a készülékre. Az összes többi kompatibilitási hibák miatt nem tudott felinstallálódni rá. Viszont! Valami érdekes mégis akadt benne, ami semelyik másik telefonba nem került bele. Ez pedig a középső gombja, amivel az egész kijelzőt lehet irányítani, egy joystick, amit simogatva bárhova eljuthatunk a kijelző összetapicskolása nélkül is, internetes oldalaknál pedig a számítógépéhez hasonló kurzor jelenik meg vezérlésre készenállva. Ezt a telefont a tesóm megörökölte, amikor is én megkaptam a vadiúj, elérhető árban (20.000 Ft) megszerzett: …Dobszólamot kérek! …..

13

A legendás Galaxy Y. Én ezt mondanám a magam első androidjának, hiszen az előző még egy belépő készüléknek is kevés volt. Ez viszont már elég sokat tudott ahhoz, mondhatni, kielégítette az igényeimet egy darabig, amíg néhány hónap alatt szinte teljesen leépült ennek is a rendszere. Hiány nyomtam bele immáron, a már elég rég megszerzett 4 gigabájtos microSD kártyámat, hiába helyezgettem át mindent rá, amit csak tudtam, a rendszer memóriája egyik napról a másikra megtelt, amit azzal tudtam visszaszorítani, hogy az amúgy is nagyon szerény számú alkalmazásaim közül letöröltem párat. Hátha így csillapodik. Igen.. Néztem is a memóriát, gondoltam, azért a Vibert visszatöltöm, rajta kívül három másik appot is letöröltem, szóval az az egy hagy jöjjön már vissza. Na igen, de hiába minden, mert nem engedte már azokat se visszatelepíteni, amik eleve rajta voltak a törlés előtt. Használhatatlanná vált, lecseréltem egy Blackberry Curve-re:

blackberry-curve-9320

Undorító, ocsmány. Egy nap után rájöttem, hogy a Galaxy Y megbosszulta önmagát. Már fogalmam sincs, hogyan sikerült megválnom tőle. Jah.. Eszembe jutott. Lecseréltem egy Nokia 5800 Xpressmusic-ra és odaadtam a tesómnak. Ezek után böngészgettem az Apródot (mert akkor még létezett, Isten nyugosztalja) és ott láttam meg 5000 Forintért a:

12

Igen, ez pont az, aminek látszik. És meglepően széles volt a kijelzője az eddigiek után. Ugyanez az elavulás három hónap alatt gajra tette. Mikor új lapot akartam hozzáadni, váratlanul lefagyott, nyomogattam az új lap hozzáadását, és ne kérdezzétek, hogy hogy, de 135 főképernyőt hozott létre. Teljesen kiakadt a rendszer. Próbáltam volna visszaállítani, de még újra megnyitni sem tudta azt az opciót, mert lefagyott és csak egy hibaablakot dobott fel, hogy “A folyamat váratlanul leállt.” Falhoz vágtam. És bár ezzel újra csak nem volt telefonom, el voltam keseredve. Kicsit kezdtem már bánni az egészet. Apukám hozott egy zsák elektronikai cikk szemetet, és mondta, hogy válogassuk ki, hátha van benne valami értékes. Tesómmal találtunk benne egy Nokia C5-00-t, nameg ezt:

14

Esküszöm, jó volt. Előfizettem az internetre és szavamra, hihetetlen jól kifejlődött a javás Facebook. A chat része is. Azonnal megkapja az üzit, azonnal érkezik az üzi, csipog is. Nem volt multitask-es. Ezen mégis a Facebook jelzett. Hogy lehet ez? 🙂 Talán csoda? De most komolyan. Nyomtam rá féltucat játékot, úgyse szoktam használni, zenére ez a készülék teljes mértékben alkalmatlan volt. De internetre hihetetlen kényelmes volt. Letoltam rá az Opera minit, meg a Facebook alkalmazást és kész.. Ültem az orvosi rendelőben, nyomtam a Facebook chatet, és akkor… Akkor üzent rám újra a párom a sok év kihagyás után. És attól a naptól kezdődött, hogy újrakezdtük. Igen igen. Megláttam, hogy milyen telefonja van, és utána is néztem, mert tök poén lenne, ha mindkettőnknek ugyanolyan lenne. Ez volt a:

15

Samsung Galaxy mini 2

Én ki merem bátran jelenteni: Ez életem legjobb telefonja. Nem volt elavulófélben, telenyomtam appokkal, zenékkel, képek, videók, játékok a legjobb fajtából, teljesen 3D-sek, ez a telefon elbírt mindent és nem válogatott. Hihetetlen! Mondtam is magamban. Egyszer aztán a barátom kihozott a sodromból és belevágtam a betonba a telefont. Hallod? Kutya baja! Előnyös, hogy ennek nem üveg kijelzője volt. Tiszta erőből vágtam oda neki, a képembe röhögött. Egyetlenegy, és tényleg elenyésző problémám volt vele: Nem volt előlapi kamerája. De!! Ez nem jelentette azt, hogy lecserélem. Hihetetlen jó telefon volt, ami ténylegesen mindent tudott, amit az ember elvárt tőle. Egy egész évet kibírt a kezemben, és nem bántam meg azt a 9.500 Forintot érte. Egy év múlva a Wi-Fi-je elromlott, és leadtam a gsm-be, és megvásároltam helyette egy:

16

Sony Ericsson XPERIA mini

telefont, ami határozottan egy nagyon, de nagyon kicsi, kompakt modell volt. De tényleg. Elveszik a tenyérben. Puskázásra használtam a suliban, és soha nem vettek észre vele. HD kamerája van, illetve extra jó minőségű ledvillanója. Rengeteg alkalmazást rátettem, ez sem avult el még akkor. Minden működött rajta. Zenelejátszásban adta a tökéleteset, mint az összes eddig kiprobált Sony Ericsson telefonom. Rendkívül jó vétel volt Plusz 5000 Forintért. (Majd a végén számolunk, mennyi ment el telefonokra a szüleimnek rám. ) Közben kaptam ajándékba egy Alcatel One Touch Pop 1-et, amit 10.000-ért eladtam az osztálytársamnak, ugyanis mindenből kilépett használat közben az a szar. Bújtam tovább a webet, amikor is megláttam egy iPhone 3gs-t 5000 Forintért az Apródon. Mondtam magamban, hogy ez lehetetlen. Prémium termék ilyen olcsón.? Szaladtam is megvenni, és a nagy Alcatel telefon után egyszerűen alig hittem el, hogy ez a Prémium iPhone hogy lehet ilyen kicsike?!

18

Először azt hittem róla, hogy valamiféle klón. Utána is néztem vásárlás előtt, nehogy furcsaságok érjenek, szóval fel voltam készülve. Nos. De mindettől eltekintve működőképes volt a darab, és a kijelzője makulátlan volt, egy cseppet karcos volt mindenüvé, dehát ennyi pénzért ez nekem bővel belefér. De mivel nekem így két telefonom volt, márpedig úgyis csak egy fér el a zsebemben, többet nem akarok magamnál tartani, evidens megoldásnak tűnt, hogy valamelyik közeli barátomnak lepasszolom a készüléket, picit többért, mint amennyiért beszereztem, hiszen énbennem volt a stressz, az a sok izgalom, meg jó időben és helyen a pénz, hogy a meghirdetett árut átvehessem. Eladtam másfélszer annyiért. De csak azért, mert megsajnáltam a barátomat. Nem akartam átvágni. Pedig ő a beszerzési ár kétszeresét is megfizette volna, ha annyit kértem volna. Tehát az Alcatelt eladtam 10-ért, Az iPhone-t is eladtam, a Sony Ericsson telefont pedig lecseréltem egy ritka fajta Nokia telefonra:

17

A kamerája a nagy apropó az amúgy külföldi telefonnak, ugyanis egy csúszkával könnyedén előpattintható és ezzel automatikusan a kamera alkalmazásba vezérlődik a telefon is, autófókuszos is volt, extra-extra jó minőségű, már szinte vaku. Kétállású kameragomb, félig benyomva fókuszál, erősebben megnyomva elkészívi a tűéles képet. Ventilátort is le tudott tűélesen fotózni, amíg az nagy sebességgel forgott. Ez a csere megérte, bár magyar nyelv nem volt kiválasztható. Ezt is megörökölte a tesóm, mikor is megkaptam az iPhone 4s-emet, ami a mai napig is megvan.

19

2016 van. És úgy érzem ezzel a készülékkel, hogy biztonságban vagyok. A legnagyobb félelmem, az elavulás is csak később fog megtestesülni. Háromszor több applikáció van az iPhone-omon, mint bármelyik másikon volt ezelőtt. Talán a Galaxy mini 2-vel tudnám összehasonlítani. Bár az strapabíróbb. Azt a dobást ez az iPhone nem élte volna túl. Többet nem is nagyon szeretnék telefonok után kullogni. Nagyon megbecsülöm ezt most. Két tokban tartom. Egy szilikon, illetve egy, amiből kihúzom, ha használom, a tokot rendszeresen takarítom.

A családi büdzsé, ami rám fogyott el, összesen: 130.000 Ft

De élményekkel, tapasztalatokkal együtt. Ezt a pénzt egy hónapnyi Tesco-s munkával vissza lehetne keresni, szóval nem sok. Meg ez az összes, 10 éves tárlatból. Ez annyi, mint 13.000 Ft, kártyafeltöltés nélkül persze. Gondolom, mindannyiótoknak van valami kis telefonos története, ha nem is ilyen összetett, mint az enyém. Szívesen meghallgatom.

 

nov 24

Aszpartám figyelmeztetés: Megpusztulsz

Számomra az összeesküvés elméletek kezdik olyannyira kinőni magukat a virtuális éterből, hogy felérnek egy átlagos, hétköznapi híradóval. Néha már azt érzem, hogy ez is egy színház, szinte ugyanaz, mint a híradó, próbálják elérni a drámai hatást, és ezzel az emberek figyelmét megfogva irányítani az ő világnézeteit. Én majd, hogy nem mindent láttam, de a YouTube-on biztosan, legalább azokat, amelyek elérhetőek voltak legalább feliratos formában, nem vagyok teljes körűen százas angolból sem. Beismerem. Azt tapasztaltam, hogy valahol mégis az arany középút lehet a megoldás, és szinte mindenben. Szinte. Ezért letettem arról, hogy tovább nézzem a híradót, esetleg ezeket az összeesküvés elméletes humbugokat, híreket olvasni jobb, mert ott az ember maga válogatja meg a saját érdeklődési köréhez igazodva, hogy mire kíváncsi a napi újakból. Mi történik azzal, aki a híradót nézi? Megfigyelted-e már, hogy a híradó milyen érzést vált ki belőled? Mikor megfog, egyre több kell, majd utána általános tenni akarást érezni, de mivel nem lehetséges, így lassacskán erről lemond az ember. Majd jönnek a végső stádiumok, nyomottság, depresszió, esetlegesen pánikbetegség. Az összeesküvés elméletek abszolút ugyanezt az utat követi, ami szerintem az emberben hihetetlen nagy károsodást tud okozni. Ha egy embert szellemileg megkárosítanak, az idő folyamán később a testén is alakulnak ki tünetek. Ennek legegyszerűbb példája, ha egy férfi fél, nem lesz erekciója. Ez tényleg modortalan példa volt, de mégis ideillik.

Megelégeltem az aszpartám halálos idegméregként való bemutatását, mert már a saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem az aszpartámtól vagyok rosszul, hanem ettől a sok szutyoktól, amik járják az internetet. Tehát mindent tudok már az aszpartámról, akár egy laikus, igen, etilalkohollá bomlik le a nyállal érintkezve, természetesen ..va mérgező, ki akarják pusztítani az emberiséget.. blabla. És sajnos amíg ilyen Premium Qualität termékek nincsenek a magyar boltok polcain, nekem is élnem kell a MÉREGGEL! http://www.kaux.de/

Nesze, kis szaros, ez majd kiiktat téged. :)

Nesze, kis szaros, ez majd kiiktat téged. 🙂 Olcsó és amerikai.

Megpróbálok más szemmel tekinteni a dologra. Biztos rákot okoz.. A változó korban…

De ami bizonyos, hogy egy idő után érezni, hogy egy kicsit elég volt már a rágózásból, ez akkor van, mikor már hányingerrel dobod be a szádba. Ilyenkor egy vagy két hétig abba kell hagyni, utána minden rendben. De az mégsincs jól, hogy közterületen fokhagymás, kolbászos lehelettel járjak, ami egy jó alapos fogmosás után is ott marad, vagy ahogyan a barátnőm mondja, “az már tüdőből jön.” A Mentos-szal pedig, amelyik cukros, az a probléma, mint bármi mással, ha megtapasztaltátok, egy idő után megsavanyodik a száj tőle.

De teljesen másként világítódik meg ugyanez a halálos összetevő a szemünk előtt, ha áttanulmányozunk egy gyümölcs ízű üdítőitalt. Amiben ugyan gyümölcs nincs, az íze fűrészpor, aszpartám, a színe lapos tetű, meg ammóniás karamell. Ha aszpartámos üdítőt iszol, az jellegzetesen marja a torkodat, furcsa íze van. Ha sokat fogyaszt belőle az ember, a szervezete okádja a sok inzulint, amik kívánják a cukrot, és ezzel az ember maga is fut bedobni egy kis édességet. Tehát lefogyásra alkalmatlan.

 

okt 18

Facebook messenger vs. Whatsapp vs. Viber vs. Kutyafüle

Ha azt gondoltátok, hogy ebben a bejegyzésben részletes kielemzésről lesz szó, sajnos el kell, keserítselek titeket. Ez a bejegyzés azáltal lát most napvilágot, hogy a youtube-on rengeteg tartalmat találtam azzal kapcsolatban, hogy melyik alkalmazást érdemes a Facebook mellé, illetve helyette felrakni, mert milyen über-szuper alkalmazás, jobb, mint a Facebook, mert a Facebook egy ócskaság, lejárt, már tökre nem “menő”, hiszen mindenkinek van. Így az ember nem egyedi!!! 🙂 Tényleg elkezdtem gondolkodni, hogy kit akarnak ezek az emberek (fiatalok) átvágni, minket, vagy magukat.? Szörnyű érzés lehet nekik tudni, hogy a Facebook egy valóban könnyen beszerezhető valami, erre mégis státuszszimbólumként tekinteni, és inkább eltiltási petíciót adnának be, hogy néhány másik embernek, aki nem fér bele a menőségi keretbe, ne lehessen felhasználói fiókjuk, mindezt a nagy liberalista világban. De tekintsünk el ettől és gondoljunk bele, hogy mindenkinek helyén van az esze, tehát ezek az alkalmazások azért készültek, hogy ember és ember közt segítsen a kapcsolatteremtésben és fenntartásban. Pipa. Dehát akkor miért van mégis tele a youtube olyanokkal, hogy Whatsapp vs Facebook, mikor a két alkalmazás eleve két külön eszközt testesít meg, bár alapjaiban ugyanazon célt teszik, mégis a Facebook ez esetben annyival több, hogy megkönnyíti az ismerkedést új emberekkel, nem kell külön-külön telefonszámért, vagy még anno mint a Windows Live Messenger vagy MSN idejében e-mail címekért kuncsorogni, emellett pedig még sok érdekes vagy ami gyakoribb, kevésbé érdekes megosztott tartalmakat nézegethetünk szeretett ismerőseink által megosztva, illetve mi is bővíthetjük a globális lomtárat (mint ahogy ez a bejegyzés is :D). Tehát egészen közvetlen. A Whatsapp nem ezt a célt szolgálja. Ott maradt az egyszerű, konzervatív, letisztult text üzenetek küldésére való lehetőség, hívás- és videohívás indítására való lehetőség. Igazán kellemes és talán nem is kell attól tartani, hogy lehallgatják, mint a Facebookon. De szerény meglátásaim szerint, ha le is hallgatnak téged, mi a fenéért aggódsz, ha tiszta a lelkiismereted, nem tehetnek veled semmit.  A témára visszatérve, nemigen tartom eszes dolognak egyiket vagy a másikat lefikázni, hiszen mindkettő remek találmány, és egymás mellett is jól megférnek.

aug 16

Trianon, Bevándorlás, Himnuszok

Az a helyzet, hogy már hosszú ideje terveztem, hogy írok a blogomba ezzel kapcsolatban, mert úgy érzem, volna itt mit tárgyalni ezekről a dolgokról. Kezdjük a bevándorlásokkal. Tehát a mi  történelmünk a mai hivatalos álláspontok szerint azt mondja, hogy itt avarok voltak, jött a tatár járás 896-ban. Tehát mi, a finnugor nép leszármazottjai vagyunk ugor ágon, közvetlen nyelvrokonaink a hansi, mansi, ezek régies néven vogul és osztjákként voltak ismertek. E nyelvek a legkomolyabb szinten kihalófélben vannak. Nekünk nincsenek közvetlen nyelvrokonaink geográfiailag.. Mint a németek és osztrákok, mint a csehek és a szlovákok, mint az oroszok és ukránok, szerbek és bosnyákok és még sorolhatnám. Nekünk van egy (minden tekintetben) távoli nyelvrokonunk. És kizárólag nyelvi szinten rokonok, hiszen se kinézetre, se kultúrára nem hasonlítanak ránk, ők maguk viszont nagyon szépen szót értenek az észtekkel, tehát nekik pedig az észtek a legközelebbi rokonuk, hiszen ott van tőlük délre, és szinte a nyelvük is kb. annyiban tér el, mint mondjuk egy belga a franciától.

A lényeg az, hogy ránk van aggatva, hogy az Urál-hegység vidékéről, ami a mostani Oroszország kellős közepén van, onnan vándoroltunk ide. Keveredve útközben a besenyőkkel stb. De ha az ember megpróbál józan ésszel gondolkodni, akkor eljut oda, hogy az lehetetlen, hogy a tatárjárás előtt tök üres lett volna az egész Kárpát-medence. Az avar rejteke. Legfőbbképp a Kárpát-medence peremein élhettek a hegyvidékeken, gondolatom szerint ugyanolyan normál európai nép(ek), mint a németek, ne feledjük, hogy milyen sok tartományból áll a mai Németország, ha csak a két legismertebbet említem, Poroszország, Bajorország. Mi semmiképpen sem lehetünk szlávok. és én nem csupán a tatárokat tekintem az őseimnek, hanem azokat a népeket is, akik már eleve itt éltek és keveredtek.

Másfelől nem tudni, miért, de minden nép nyugatra vándorol a mai napig. Nem csak a tatárok, egyáltalán Kolumbusz a börtönrabokkal, aki ugyan Indiába tartott, de valami sokkal nagyobbat talált. Ő általa lett az amerikai bennszülöttek neve indián, mégis a kontinens nevét nem róla nevezték el, hiszen nem volt azzal tisztában, hogy az nem India. De Kolumbusz előtt jártak már ott a vikingek is, de ők mit értenek hozzá.? 🙂

Az iszlám, mint vallás is nyugat fele haladt, a gibraltári szoros felé, majd megismerte Spanyolország is, és nem rasszból mondom, de a saját gondolatom szerint a spanyolok bőrszíne azért sötétebb a többi európai népnél, mert keveredett az iszlámmal.  Na most az afrikaiak, hogy elvándorolnak Londonba és Franciaországba, ez végülis a “visszanyal a fagyi” taktika. Ezek a híres, neves, gyarmatosító népek saját nyelvüket adták alárendeltjeiknek, teljesen természetes, hogy a mostani demokrácia és liberalizmus nevében odamennek a jobbágyok leszármazottjai, ahol “anyanyelvén” beszélnek és még jobban is élnek.

Beszélnünk kell a trianoni békediktátumról.

Nem volt igazságos. Ez így igaz. Mondani sem kell. És úgy beszélek, mint egy hazafi…

Mi az az ország vagyunk, amelyik minden oldalról magával határos. Nagyon rossz hír az, amit terveznek a románok az ottragadt székelyekkel és csángókkal. Mi azt halljuk, hogy autonómiát kaptak, de a valóság az, hogy megkezdték a beolvasztást. Elrománosítják az ottaniakat. Jó példa erre Kolozsvár. Romániára a szívem mélyén irgalmatlanul haragszom. Vagy nem is haragot érzek. Inkább csalódottságot.

Aki ezt olvassa, én úgy írom, mint testvér a testvérnek. Vegye mindenki tudomásul, hogy teljesen mindegy, hogy hol húzzák meg a határokat. Ember van az egyik oldalon is és a másikon is. Az emberek harciasak és mindenki a maga jussát nézi. Ha belegondolunk, ezáltal született meg egyáltalán a trianoni békeszerződés is.

Most költői kérdés fog elhangzani: Hogy tudná bárki is visszaszerezni a földünket bosszúszomjjal? Haraggal? Megoldás az, hogy YouTube-on szájhősködünk? Nem! Ismétlem, mint hazafi, mondom én nektek, hogy a béke szent. A szájmenéssel azt értük el, hogy az egyik szlovák, tudatlan testvér merte német nyelven ócsárolni az országunkat. Mindenkinek a hozzáállásával van a baj. Minél jobban dühöng a magyar, annál inkább vigyorogva mutat fityiszt egy szerb, vagy egy szlovák. Nem dühöngeni kéne. Haraggal jól látszik, nem oldódik meg semmit.

(Etnikumok: A nagy Magyarországban mindig is voltak etnikumok, kisebb-nagyobb létszámban 15 millió fő, a magyar volt a legnagyobb (54%-kal), második legnagyobb a német, dél felől a horvátok (a harmadik legnagyobb etnikum), szerb, rác, észak, észak-kelet felől a tótok, ruszinok, kelet felől egészen a Tiszántúltól románok is előfordultak. ) Amúgy pedig nagyon jól megfértünk együtt abban a szép hatalmas Magyarországban. Ha nagyon Echo tv beütésű szeretnék lenni, akkor azt is mondhatnám, összeugrasztott minket a Globális pénzügyi háttérhatalom.

A körülöttünk lévő országokkal az unió révén némileg szövetségben vagyunk most. Tudniillik, nem olyan jó itt a fizetés, mint a szlovákoknál, de még mindig a románok fölött teljesítünk. Pici országunk maradt, miután a kétharmad részét lecsatolták, így maradt, ha jól emlékszem, 93.000 négyzet-kilométer a mi részünkön. 9 millióan maradtunk, a magyarokat bezavarták eredeti otthonukból az “új Magyarországba.” Én mondom, ez elég szomorú.

De ami azt illeti, jobb volna inkább megbecsülni azt a kicsit, ami megmaradt, fejleszteni az ipart. Nem a múltban élni, hanem a jelenre koncentrálni, hogy a jövő kivirágozhasson. Ez csak BÉKÉBEN működik. Meg abban, hogy az állam nem ad el bagó pénzekért magyar földet külföldi tulajdonra.  Sajnos ahogyan bejött a kapitalizmus az országunkba, a szabad verseny, sorban tette tönkre a hazai iparokat.

Legyen utoljára pár szó a himnuszokról, mert azt is felírtam címként… Én igazából valamit nem értek, de csak, mint érdekesség, osztom meg veletek. A himnuszok dallama is vándorol. Kezdjük, ami a legközelebb áll hozzánk, a monarchia himnusza, ki tudná elfelejteni azt a dallamot.? Nem veszett el, csak átalakult. Az lett a mai német himnusz. Még érdekesebb, hogy a régi német himnusz a mai brit himnusz. Mellékesen jegyzem meg, hogy az én arcomra harag helyett inkább csalfa mosolyt csal az, hogy a szlovákok azt a Bartók dalt ellopták. Ezt nem lopásnak érzékelem, hanem a szlovákok fantáziátlanságát, s végül a nagy testvérhez fordulván meghallottak egy isteni dallamot a levegőben, amire rámutatván a szlovák országház szívében megszólalt a pici hang: – Ennek kell lennie a himnuszunknak! Olyan kecses és érzelmes.  A himnusz pedig egy falat az országból, egy falatnyi büszkeség, egy emlék, amit minden más országnak fel tudunk mutatni, hallatni a saját szívünk dalát a saját anyanyelvünkön. Így hát e szempontból a szlovákok szíve dala egy magyar népdalfeldolgozás. Így legalább emlék marad számunkra is, hogy valaha mi egy ország voltunk. (((Nagyon érdekes, hogy mi, a magyarok nem vagyunk szlávok, (Hitler rosszul tudta!) Hiszen körülöttünk nagyon sok olyan nép van, akik szlávok: Horvátok, szerbek, ukránok, szlovákok.)))

Ez csak egy gondolatmenet volt. Gondold tovább és írd le nekem. Minden hozzászólást elolvasok és nagy szívvel válaszolok rájuk. Az én célom nem a meggyőzés, hanem az elgondolkodtatás. 🙂 Egy órányi gondolatmenetet olvashattál most. Megyek aludni, mert már hajnalodik. Isten veletek!

aug 15

Volt szerencsém megtekinteni

A film jelenleg megtekinthető ezen a linken:

 

Nem erre számítottam, bár nem is tudom igazán megfogalmazni, hogy mire is szerettem volna igazán számítani. De azért megpróbálom taglalni a látottakat. Akkor lássunk neki.

 

Tehát itt van először is a könyvben megjelent Pepsi cég tulajdonosa, a filmben pedig a texasi Dr. Peppert említették meg. Nem szeretnék ebbe belebonyolódni, úgysem értek hozzá. 😀

Azonban teljesen mégsem vagyok megelégedve, a könyvben jobban kivesézte Jobs igazi személyiségét. Azt a távol-keleti, buddhista, mezitlábban járó, különc, iskolából kibukott, nehezen barátkozó műszaki zsenit.

És mit kapunk a filmből? 2 óra tömény menstruációt. A szereplők túljátszását a drámai hatás erősítéséért. Amolyan romantikusan. Éppen ezért nem tudom, hogy e film melyik célközönséget akarja megcélozni… Engem az ilyen viselkedés nem, hogy hidegen hagy, de taszít. Mikor egy filmben vagy sorozatban felnőtt férfit látok úgy viselkedni, mint egy hülye picsát. Semmilyen személyi jegyét nem sikerült nekik rendesen bemutatni, csak az arroganciáját és egóját sikerült az egekig kiemelniük belőle. Mintha az egész ember egy lelketlen tapló lenne, és a film végére felnőne.

Megkapjuk az exet is a filmben, aki mindenáron és minél több pénzt akar leakasztani Jobs-ról, eszközként pedig a közös lányukat használja fel, mint lelki fegyvert. Próbálok higgadtan írni a látottakról. De az a helyzet, hogy tudom, hogy volt egy ilyen kor, mikor a nők valóban ilyet tettek a férfiakkal, és ez utóbbi az én szememben a legmélyebb megvetést érdemli.

Ugyanakkor Steve teljesen korrekt volt, hogy hajlékot szolgáltatott, ennek az ágról szakadt… Meg a szegény kislánynak. Az anya eladta bagóért a házat és elherdálta magára a vagyont. Ekkor aztán, mikor elfogyott, újra visszalegyeskedett a milliárdos Steve-hez. Ezt én őszintén el is hiszem… Valóban megtörténhetett. De ez bulvár. Nem hinném, hogy valóban ez lett volna a legszükségesebb a filmbe.

Én nagyon,.. Nagyon hiányoltam azt, amire egész végig készült Jobs a filmben. Tulajdonképpen az elején azt hittem, hogy valóban látni fogunk egy-egy ilyen előadást, ha már ilyen hosszú a film, legalább lerövidítve.

Beleraktak visszautalásokat, mint például a garázs, hogy a legjobb haverjával “Woz”-zal odabent bütyköltek, meg hogy az első pc a Lithium völgyben lett feltalálva, ezzel ellentétben a könyvben valami Új-Mexikói város van megadva… De mivel ehhez sem értek, szintén cipzár van a számon.

 

Jobb lett volna dokumentumfilm-jellegűre gyártani ezt a filmet. Legalább egy nagyon picike betekintést kapni az iMac számítógép felépítésébe, legalább egy kicsit, még akkor is, ha színészek, adni nekik szerelős szerepet igazi apple szabványos chippekkel, meg a többivel.

Értem én, hogy megpróbálták tükrözni az igazi egyénét, és én azt mondom erre, hogy rendben van. De az egész történet, még ha a végén jóra is fordul, én úgy éreztem, hogy egyfajta drámát, (ami valóban a filmnek a műfaja) próbálnak csinálni az életrajzából, vagy legalábbis annak lecsonkított, elbutított formájából.

Én még tartom magam ahhoz, hogy halottról vagy jót vagy semmit. Kár, hogy ezek az emberek nem ehhez tartották magukat. Hiába kedveltem közvetetten (vagyis mivel személyesen nem ismertem őt magát) Steve Jobs munkásságát, ezáltal a feltalálóra is úgy nézve, mint a Nagymesterre.  De a film, amit természetesen nézni fognak az emberek (és néztek is már, csak én vagyok ilyen lemaradott), mert nézni fogják, mert neves embertől távoztunk el, így sokan nyitnak abba az irányba, hogy jobban megismerjék őt. Nem hinném, hogy pont ilyesféle alkotásra voltak kíváncsiak az emberek. Én tényleg nem tudnám elképzelni, hogy ez a (sajnálom, hogy ezt kell mondjam,) moslék a legkisebb mértékben is megérinti az embereket. Legfeljebb a közvetlen hozzátartozóit.

 

Film élvezeti szintje: Rendkívül alacsony. Egyetlen pozitív szereplő a kislány volt, amikor még valóban a kislány játszotta, nem az a másik fruska, akit egy kisebb zenelejátszóval meg lehetett győzni bármire.  A felnőtt szereplők hányadékhoz hasonlóan ragadósan játszották a szerepüket, ami a szó szoros értelmében tenyérbemászó. A film megtekintése annak javasolt, aki szereti a drámákat, teljesen alap, letisztult, tulajdonképpen egyik szereplő neve és teljes élete sem számít, teljesen elhanyagolható, unalmas és ocsmány, a főszereplőt is beleértve.

Film megnézése: Ajánlott (4 deci ágyaspálinka kíséretével, és amennyiben a konyhakések számzáras széfbe vannak zárva.)

 

aug 15

Csak egy új bejegyzés…

Nagyon sokat gondolkodom erről… Az az igazság, hogy én szeretnék valami eredeti, tökéletes dolgot alkotni, de nem tudom eldönteni… Mi legyen a bloggal? Ezt is tán tökéletesre alkossam, mint ahogyan egy-néhány bejegyzésem pontosan a nagy cél érdekében látott napvilágot? Vagy legyen egy olyan hely, ahol tulajdonképpen bemutatom magam? De mivel még nem nyújtottam fel semmi újat a világnak, így csak úgy mutathatom be magam, mint egy egyszerű embert, abban pedig semmi különleges nincs.

 

Mindjárt elgondolkodom… Itt valami új lesz..

Régebbi bejegyzések «