«

»

okt 23

Bárcsak… Ahj. Reménytelen

(Hát… Azokból az időkből)

Égből hulló harmatcseppek

Zuhanás közben

Könnycseppel keverednek

a holdtöltében.

 

Gyönyörű, szemkápráztató!

De szívén lakat, így meg nem kapható.

 

Sóhajtások tengere van minden éjjel.

A lelkem vágyakozik a tiédre.

 

Nem lehet, nem akarod,

Marad csak az ábránd.

Megelégszem azzal is, ha

Néha Te szólsz hozzám.

 

Oly édes méz… Elzárva előlem, pedig

Minden porcikám érted epedezik.

Nélkülözöm, éhezem, édes, lágy

Arany öntetre hasonlít egy a lány.

 

Oly csillogó, elbűvölő, minden jóval.

Minden, amit kimondok ezernyi szóval.

 

Egyetlen válaszod: – Nem passzolunk.

Meg kéne elégednem ezzel.

Szerintem összeillünk, abszolút,

Csak engem bántottál meg vele.

 

Napfény sütötte, csodálatos. Jaj!

…és nem lehet az enyém.

Odaadnám az életem is, hogy megmentsem az övét.

2013.10.03