Igaz szerelem?

Szinte biztos, hogy veletek is volt már olyan helyzet, amikor megismertetek valakit, aki kezdetben bár még kissé idegen volt, később rájöttetek/rájöttél arra, hogy ” – Hmm… Végre egy ember, akivel szívesen leélném az életem.” Aztán elkezdtétek/elkezdted komolyabbra venni, de nem jött be. Valami megmagyarázhatatlan dolog megakadályozza a kapcsolat továbbépítését. Ez holtbiztos a külsőben keresendő, amilyen válogatós leányzót sikerült nekem megismernem, én nem jöttem be neki, ami nagyon levitte az önbizalmam, pedig több lány barátom van, mint fiú. A lányok azon része, akikkel barátkozom, tiszta és ápolt, egyszerűen jó rájuk nézni. Nálam nem számítanak lányoknak azok, akik esetleg nem nőiesek (fiúsak), mert így (hát nem akarok megsérteni ezzel senkit) nem olyan vonzóak az én szememben- illetve fiúsan kezelem, fiúsan állok hozzá. Továbbá egyszerűen megbotránkoztató, milyen sok “legősibb munkát végző” fiatal lánynak mondott személy rohangál egy utca két sarka közt. Ugyancsak nem vonz. Az iskola is tele velük.

És ezzel egy pár kis mondatot úgy tanácsként neked.

Egy prostituáltnál sosem lesz meg az az érzés, hogy igen, szeret engem, az ilyenek nem válogatnak, Te is csak egy vagy a sok közül. “Nem csatlakozik érzelem az érzéshez.” Nem kelsz reggel mellette, nem főz neked kávét és nem mondja, hogy “szeretlek”.

Azok az igazi, nőies lányok, akik formában megvannak és intelligensek (én az arcot nézem a legjobban), már elnyerték a tetszésemet.

Voltam olyan, hogy jelölgettem össze-vissza lányokat vakon a közösségi site-okon és persze ez fordítva is igaz. És igazából rengeteg lány meg szeretett volna kapni engem, de nem éreztem irántuk semmit. S most itt lenne egy… De ő meg irántam semmit. Minden esetre a legjobb barátomként áll mellettem. Mégis csak van fiú-lány barátság. Habár nehéz… Be kell vallani.

a