Milyen volt az érettségi?

Számíthatsz rá, hogy a semmiből annyi is marad. 😀

Az az igazság, hogy én sokkal jobban és stresszesebben készültem az érettségire, mint amilyenben részem lehetett, ugyanakkor mégis, inkább talán valamiféle szerencse is velejárt, hogy tényleg, de tényleg a legkönnyebb tételeket sikerült kihúznom. Pedig mentségemre szóljon, hogy a könnyűekbe bele se tekintettem. Nem fényezni akarom magam ezzel, de inkább a nehezebb tételeket tanultam, próbáltam valamiféle emléket megőrizni belőlük az érettségi napjára. Természetesen nem is a magtanulásával volt kisebb gondom, hanem kikeresni a hiteles, könnyed hangvételű és a tétel tartalmához elegendő mennyiségű irományokat, videókat az interneten. Ahogyan azt észrevettem, elég sok iromány volt egy-egy érdekesebb tételről, viszont némely tételről csak egyetlen egyet találtam, az is száraz volt, akár egy 46-os muskotály. És nagyon elterjedt, de én mondom, ez nem ad hitelt arra, hogy minőségi irományról van szó, ha teleírják cikornyás, kacskaringós, díszes mondatokkal a szöveget. Olykor képesek elemelkedni a realitás talajától is, túlságosan dicsérni egy-egy uralkodót, az utóbbi esetben egy diktátort, és ezzel az írásával a saját szubjektív világnézetét próbálja ráerőltetni másra. Ráadásul státusszimbólumnak tekintendő a sok szakszó, amit elrejt az írásában…. Kár, hogy senki sem érti. (Ez utóbbi két mondat természetesen ironikus volt.) Egyébként pedig nem kell aggódni az érettségi miatt. 20 nyelvtan tétel, 20 irodalom, 24 történelem, 20 angol, 20 választott (az én esetemben német.) Nem is olyan sok. Én aztán tényleg nem tanultam betegre magam.. Mindig azt hazudtam magamnak, hogy “van még idő.” Természetesen az utolsó 10 napban már kissé kapkodtam.

 

Az érettségi napja:

Hát? Ilyenkor szerintem egyetlen ember sem érzi jól magát a bőrében. Általános feszültség vehető észre mások viselkedésében. Igazából nemigazán tudtam, mikor kellett volna bemennem. Az a reggelem is úgy kezdődött, mint az összes többi. Zuhi, aztán fel az ünneplőt…..  Egy bő két és fél órát késtem. De nem lettem leszidva. Angolul és németül is megkérdezték a késés okát. Kérdezték, hogy késett-e a vonat, én pedig pofátlanul mondtam, hogy ilyenről szó sincs. Csak aludtam egy jót. 😀 Nem volt harag. 5 tantárgyból négy már megvolt, mikor felszólítottak, hogy menjek ki 10 perc szünetre, mert az jár nekem. Ki is léptem az ajtón.. És akkor kezdtem el realizálni: hékás. Már csak a töri van hátra és eddig úgy csúsztam az időben, mint kés a vajon. Mintha csak 2 perce ültem volna be, de már szinte kész vagyok. Az előadótermet rendezték be melegszívű szülők az érettségiző diákoknak. Teli volt ingyen étekkel, mindenféle szendvics, meg házi sütemények. Szinte könyörögtek, hogy egyek belőle. Nem mondhattam nemet. 😀 Finom volt a zserbó, finom volt a pogácsa.. Már voltak kint néhányan, akik hozzám hasonlóan már majdnem készen voltak, és olyanok is, akik abban a pillanatban érkeztek meg, és látszott még az arcukon a hatalmas szorongás. Önmagamban nevettem. Nem a másikat néztem le, hanem tudtam már, hogy semmi az egész. Tehát jóllakottan tértem vissza a tanterembe. Talán még zserbós volt a képem. 😀

De ekkor kihúztam azt a tételt töriből….. Amire nem számítottam.. Az iszlám.

E pillanatban, mikor ezt elhagyta a tanár Úr száját, egy pillanatra megállhatott az idő. Mert abban a pillanatban elképzeltem, ahogy otthon a családban az asztal körül robban a pezsgő dugója és mindenki tartja a poharát. Majd a kék színű, kemény borítású érettségi bizonyítvány járt a fejemben. Ekkor szememmel nem látva többet, csak a hangot követve cselekedtem, a tanár Úr mondta, – a szélső padon találsz történelem atlaszt. Jó munkát!

Mindezek után egyetlen kérdésem maradt… Mi a fenének kell megtanulni a hidzsra szót, mikor benne van az atlaszban?!

a