«

»

nov 30

Mobiltelefonok, nosztalgikus hangulat

Ne hátrálj! Igen, 2016-ot írunk és lassan 2017-be lépünk és mégis pont most kellett eszembe jutnia, hogy egyáltalán lehet előnye is annak, hogy a régi mániámból egyszer akár értéket is termelhetek, ugyanis csereberéltem régen a telefonokat és sikerült az akkori kor egy egész nagy szegletét áttanulmányoznom. És ne nézzetek elkényeztetett gyereknek, a felsoroltak közül csupán 4-ért fizettek a szüleim, a többit én szereztem, szó, mi szó, nem egyszer előfordult már, hogy lefele cseréltem, majd aztán később megbántam. Ebben a blogban mindent el fogok mondani az egész eddigi gyűjteményemről, ami természetesen képzeletbeli csak, hiszen mint már mondtam, cserélgettem a telefonokat, így mindig csak egy, de néha kettő volt a zsebemben. Ez volt az én betegségem, és talán a mai napig lappang bennem valamennyire, de megtanultam kezelni. Közel 30 készülék volt a tulajdonomban, de most 21-et ismertetek meg veletek, mert a többinek a nevét részben elfelejtettem. Ha az elejéről kellene kezdeni, akkor életem első telefonja, ami használható is volt:

Sony Ericsson T290

Sony Ericsson T290

Az ez a dög volt. A mai napig emlékszem, hogy egy rally kocsis játék volt rajta, meg valami ugrálós játék. Hihetetlennek tartottam még akkoriban, hogy telefon, játék és hangjegyzet is egyben van a kis szerkentyűben. Hát amikor egyáltalán felfedeztem a hangjegyzetet, volt is sok hangfelvétel utána. 😀 Egyből betelítettem a memóriát tucatnyi felvett zenével. Nem ismertem más módját, Alex, régi barátom, folyamatosan zaklattam, hogy hagy vegyek fel tőle zenét, hiszen neki volt pár, és jókat hallgatott, ami úgy meg is maradt és emlékszem is a nevére, Kanyewest – Stronger, illetve Linkin Park számokat. Ráadásul neki hasonló telefonja volt, rengeteg mindent megmutatott, ahhoz képest, hogy mindketten kilenc és fél évesek voltunk, ő elég sok mindent tudott már, amit én még nem, például a témát átállítani. Te jó ég! 😀 Le voltam nyűgözve. Persze nem sokkal rá, mikor már mindezt megelégeltem kis szarosként, én elkezdtem kuncsorogni egy fényképezős telefonért. Tudniillik, hogy akkoriban, 2004-2005 tájékán akinek kamerás telefonja volt, ritkaságszámba ment, és nem volt olyan szokásos, mint most. Elég sokat könyörögtem a katalógusba mutogatva, de végül Édesapám volt olyan rendes, hogy valamelyik ünnepi időszakban megvette nekem.

2

Nokia 3110 Classic

És ez mind mind nagyon érdekes tud lenni. Még tavaly 2015-ben volt szerencsém látni valaki kezében a Keleti pályaudvaron! Tudjátok, ez nagyon elgondolkodtatott. Mintha a nagy vállalatok ivarsejtjei lennének ezek a készülékek, és tulajdonképpen azok. És ez a készülék képes volt olyan sokáig fennmaradni, ez számomra egészen felfoghatatlan. De nem ez a készülék az egyedüli példa erre. Térjünk rá, mik voltak az újulások. Ezen a telefonon volt egy jó focis játék, Snake 3D, igen, ezek a 3D-s cuccok nagyon vonzóak voltak akkoriban, a kamera pedig az akkori időkben közepesen jónak számított. Mostanra persze negyvenszeresen meg lett verve, és egy kalap szarnak számít. Egy év használat után a nullás billentyűje elkezdett be-beragadni, egyáltalán nem volt komfortos. Nagyon kevés hely volt rajta. Tulajdonképpen nem egészen 10 kép után már nem is engedett több fotót. Körülbelül én megtippelem, 4 megabájt hely volt rajta, ez még sose látott számítógépet, viszont bluetooth-t annál inkább. Így mikor anyukám fejlettebb Sony Ericsson telefonját felnyomtuk a gépre, elkezdtünk utánakeresgélni játékoknak, hogy egyáltalán lehetséges-e bónuszba játékokat felrakni telefonra? Vagy egyenként írogatják fel és arra alkalmas telefont kell-e vásárolni? Mind-mind egy hatalmas szürkeállomány volt még csak a fejemben akkoriban. 11 voltam. Mikor le sikerült tölteni a Sims 2-t és a Need for Speed Carbon-t, nem hittem el, azt hittem álmodom és arcon csaptam magam. Mikorra már lett memória kártyám, mivel realizáltam, hogy egyre kínosabb a helyzet, nem fér el se több játék, fénykép egyáltalán, sem pedig zene vagy témák, ami mindkét utóbbi hihetetlen nagy divat volt akkoriban, és a zenék a mai napig tartják a helyzetüket, elég nagy szükség volt plusz memóriára. Így meg is kaptam az első memóriakártyámat, 2800 Forint volt, full új és 1 GB-os. Számomra elég volt az az 1 GB. Akkor aztán tele is lett nyomva zenékkel. A srácokkal elküldözgettük 20-asával a zenéket egymásnak. Egy idő után viszont hiába volt még egy csomó memória a telefonon, azt írta ki, hogy “A művelet sikertelen”. Pluszba még eszembe jutott, milyen bűnronda, kék színű volt a zenelejátszója. Általában a galériát nyitottam meg, hogy lejátsszak egy zenét. Nagyon sok zene, nagyon sok téma, háttérképek, többszáz játék, a Nokia telefonnak az volt az előnye, hogy nem kellett a játékokat egyenként telepíteni, már eleve működőképes állapotban találtuk rajta a ráküldött fájlt, ebből következik a hátrány, mivelhogy nem lehetett Nokiáról továbbküldeni alkalmazásokat, csak egy kisegítő program segítségével, aminek már elfelejtettem a nevét. Szóval van már mindenünk, faszagyerekek vagyunk… De egész őszinte leszek most, egy valamit még hiányoltam.. És nagyon önzőnek tűnhetek. Szerettem volna még, hogy internetezni is tudjak rajta. Wi-Fi? Hah.. Nem tudom, létezett-e akkoriban egyáltalán olyan, ha igen, csak a nagyon drága, többszázezres telefonokban. Sajnos nem engedhettük meg magunknak, viszont ekkoriban, 2007-ben, mikor megjelent az iPhone, sorra fosták világra az érintőképernyős telefonokat, és ekkor én is megkívántam egyet, egy Samsung Corby-t. De azt sajnos nem kaptam meg, mert arany árban volt akkor, de kaptam egy rendkívül elterjedt telefont használt áron 15.000-ért:

samsung-star

Samsung Star S5230

Mit tudhatott? Miben éreztem, hogy több ez, mint a pici Nokia.? Hát… Olyan.. Új szaga volt! Teli olyan alkalmazásokkal, amik internettel működtek, bár az nekem nem volt előfizetve, mégis épp időben észbekaptunk, hogy ha mi, T-mobilosok beírjuk, hogy 0.facebook.com, illetve az iwiw-et teljesen ingyen és bérmentve egy nulla Forintos Dominó kártyával is meg tudtunk nyitni és használni tudtuk. A facebook képek nélkül, az iwiw pedig képekkel együtt. Ez számunkra felfoghatatlan volt még ezelőtt. Tehát most már ettől a pillanattól kezdve a maga szintjén minden megvolt, amit egy telefontól elvárhattunk, és speciel ez a típus a Samsungtól rendkívül elterjedt volt. 26-os létszámú osztályunkból 8-unknak ilyene volt. Na igen, de ekkor mi jött divatba? Mondanom se kell, hiszen sejtitek, én mindig mire megszereztem valamit, egy lépéssel le voltam maradva. Nem sok időbe telt, hogy bejöjjenek az okostelefonok. Én a magam tudtán kívül beszereztem egyet a barátomtól és teljesen véletlenük, volt rajta Wi-Fi is.

Nokia E51

Nokia E51

Ez első blikkre nem nyújtott többet nekem, de másodikra? Először is, itt találkoztam a tudománnyal, és azzal, hogy egyáltalán a Nokia operációs rendszere Symbian felületű, ebből pedig megkülönböztethető az S40-es és az S60-as, ez utóbbinak akkoriban a legújabb verziója a 4-es számú volt, ami ezen a telefonon található volt. És egész konkrétan beírtam a telefon nevét és utána, hogy “games free download” stb. és egészen másmilyen játékokat, sőt alkalmazásokat dobott ki a kereső. Leesett az állam. Brothers in arms, full 3D-s, Sims 2 3D-ben, Tomb Raider szintúgy és.. Nem akartam elhinni, elkezdtem töltögetni. Ismét elérkezett az életemben egy olyan pillanat, hogy akkora csodát látott a szemem, hogy azt egyszerűen nem akartam elhinni, hiszen ha mondom, ez akkoriban a mi számunkra elképzelhetetlen volt. Aztán persze utána nézegettem a hasznosabb alkalmazásokat, kibővítettem a beépített szótár alkalmazást plusz letöltött szótárral, total commander is volt, külön alkalmazáskezelő is, tudományos számológép is. Persze annyi idősen ezek az alkalmazások még nem jelentettek sokat nekem… Ezen a telefonon néztem youtube videókat először, ez volt az első Wi-Fi-s és okostelefonom. Hátránya, amiért nem váltanék vissza rá, hogy a többi eddigiekhez felsorolthoz hasonlóan nem 3 és feles a jack aljzata, hanem 2 és feles. Szóval cigányok módjára szólt a muzsika mindenki füle hallatára az utcán, amíg alsétáltam egy kiló kenyérért otthonra, illetve a játszótéren a focipálya mellett. Sajnos elromlott. Elrontottam, mert dühös voltam, az alkatrészeit 4000 Forintért adtam el már kilencedikes koromban. Elkelt. Node! Szóval volt már internet, képek, témák dögivel, de elkezdett hiányozni ugyanakkor, hogy másoktól eltérően nincsen fülhallgatóm és nem tudom átérezni a zenék lenyűgöző, olykor mámorító erejét. Tehát jó lett volna szerezni egy olyan telefont, amit mondhatni, erre találtak ki. A kárörvendőknek üzenem, hogy sajnos sikerült egy nagyon szépet találnom, amit néha napján visszasírok, itt is van:

5

Barátomtól, Pacspucstól kaptam 5000 Forintért ezt a… Hogy lehetne körbeírni? Hiszen ez gyönyörű szép volt! Csak nézz rá. Domború kijelző, színes kameragomb, a jobbszélső gombokba +1 tulajdonságok is kaptak helyet. A legalsó, a kettőskereszt mellett látható, zölden világító led ikonocska csakis egy dolgot jelenthetett. Az érzéseid nem csalnak, hiszen ez egy ledvillanós telefon volt. És bár a ledje olyan gyenge volt, hogy azzal csak a kulcslyukat tudtad volna megtalálni, a fényképeket, amiket lőttem vele, egészen szép volt, és sok drágább telefon megirigyelhette volna azt a teljesítményt. Viszont volt neki hátránya. Hozzászoktam a 240X320-as felbontáshoz, ez pedig csak 176X220-as volt.. Plusz előny pedig, amiért erre váltottam, az a Walkman volt. Ekkor találkoztam először vele… Volt átalakító kábel a fülhallgatóhoz, minőségi, nem agybadugós fülhallgató volt. Reszkettem, mikor a zenéket hallgattam, olyan hevesen vert a szívem. Azok után csak olyan telefonra voltam hajlandó, ami bír az ilyennel. Elkezdtem leszedegetni a netről a zenéket, hiszen ehhez már kaptam adatkábelt. No de sajnos amilyen jó volt, oly gyorsan meg kellett válnom tőle, vissza kellett adnom Pacspucsnak, mert a szomszéd gyerekek, akiktől volt egyébként a telefon, szerették volna visszakapni, így inkább fizettek érte. Ez megmagyarázza azt a sok pornó képet, amik eredetileg a telefonon voltak. Más volt ebben a memóriakártya is. Azt hiszem, csak olyan 456 mb volt rajta. De több, mint elég volt. Ezek után azért Pacspucs kisegített és odaadta nekem az ő régi telefonját, ami egy becses kincs volt, és mindenki más nézett az iskolában, hogy ezt mégis miért csinálta. Hát én voltam neki az egyik legjobb barátja. Voltak úgymond vetélytársaim, és le voltam már sokszor szólva, hogy mindig a sarkában állok, mint egy pulikutya. De nem tehetek róla.. :/ Ilyen jó barátom még sosem volt akkor.

6

Nokia 6030 Classic

Ez volt a minő gyönyör. Magas minőségű kamera, vaku, 3 és feles jack-es! Tehát minenben csak jobb, nem??

Hát jó. De Wi-Fi nem volt benne, ráadásul s40-es Symbian volt rajta, tehát okosnak nem volt mondható, a sysx alkalmazások nem mentek fel rá sajnos. Külsejéről tudni kell, hogy lakkozott fémhátlapja volt, és minden tekintetben prémium eszköz volt. Bár az idejét kiforrta. Amikor ez igazán prémiumnak számított, megfizethetetlenül drága volt. És de éppen ezzel zárult be nekem egy kapu. Jó, most már megtanultam mindent. Hogyan tovább? Mi tud még ennél is többet nyújtani nekem? Hiszen magányos lúzer vagyok. Se csajom, a mozgás nem az erősségem, játékot szeretnék, de csak dísznek van ott mert 10 perc után megunom, telefonok terén pedig ettől a modelltől lefele és egy picit felfele minden tulajdonságukat fejből fújtam, és bárhol bárki felmutatta a készülékét, én egy rálopott tekintetből el tudtam mondani a típusát és tulajdonságait, nagyon sokat bújtam akkoriban a Mobilaréna bejegyzéseit. Mondhatni, abból táplálkoztam, amilyen telefonok voltak a kezemben, felpillantottam azonnal a mobilarénára, mit írnak róla, illetve, és ebből volt több, általam személyesen nem ismert modellekről is tudomást szerezhettem. Ez volt úgymond az én “hobbim.” Lúzer dolognak tűnhet.. De én tényleg nem találtam a helyem a világban. Semmi nem fogott meg, ez viszont az addigi életemet végigkísérte, nekem nem volt másom. Éreztem, hogy vissza kell térni az okostelefonok szintjére és többet megtudni azoknak a tulajdonságáról. Hátha valami kis meglepit kifelejtettem lecsekkolni. Így hát már nem is tudom hanyadjára (harmadjára) elmentünk telefont venni. Ó, a Samsung galaxy az drága, ó hát 30 az sok, és még a fölött volt a többi modell. Akkor mit lehetne mégis vásárolni? A  T-mobilos hölgy nagyon sztárolta a Nokia C5-03-at, hiszen neki magának is ilyene volt. Mondta, hogy az is okos, van benne Wi-FI, 3,5-ös jack, érintő kijelző. Nekem több se kellett, meg vagyok győzve.

7

Eleinte szép volt. Sőt, ami azt illeti, ez a telefon egy nagyon szép darab. És 25 rongy volt akkortájt. No hé. Mire képes a kicsike? Nagyon rendesek voltak, a vadonatúj kártya mellé raktak 100 megabájt adatforgalmat is. Ó, de jó. Itthon akkor még nem volt meg a Wi-Fi adapterünk, így az pont kapóra jött. És ennek a telefonnak a korában ismertem meg a mostani kedvesemet, Bettit. 14 voltam. Ezzel a telefonnal olyannyira elkezdett más idegesíteni már, mint az előbbieknél. Nem idegesített innentől többé, hogy kicsi volna a jack, szinte már megszoktam, hogy azzal nincs bajom. Az alkalmazások mennyisége sem, viszont itt jön képbe a minőségük. Rengeteg nyoma van az okosságának, hiszen mindenféle általam letöltött alkalmazás nagyon hasonlított az androidos platform változatára, ami nagyon helyes dolognak tűnt. Viszont a kijelző maga. Hiába volt érintő, számomra elég nehézkes volt rajta gépelni, mivel jól meg kellett nyomni a képernyőt, rezisztív volt. Ezáltal többujjas kezelés nem volt működőképes. De kit érdekel az, végülis átállítottam klasszikus gombsorra, és úgy gépeltem vele facebookon, mint egy ózsdi, gombos telefonnal. Ami nem volt ugyanaz az élmény, mint ami az androidos gépezetek közt simán sztenderdnek minősült. Mindenesetre közelgett a karácsony és ezzel együtt a “minden akcióban van” időszak, amikor is világra szarták azt az igazi, semmit nem érő, de csodaszép telefont, amibe a tévé képernyőjén keresztül beleszerettem.

8

Samsung Monte Slider

Pontosan az tetszett meg benne, hogy mennyire reménytelenül egyszerű volt! Mosolyogva néztem a pixeles kijelzőjét, nem érdekelt. Olyan kellemes érzés volt, hogy lehet ki be csúsztatgatni, hogy azok a pillanatok után sokkal többször elővettem a telefonomat megnézni az időt, mint amennyire érdekelt is az, csak azért, hogy újra lássam ezt a gyönyörű szart. 🙂 Hmmm… De tényleg szar volt. Szolgáltatót kellett váltanom Vodafone-ra, mert a harmadik szolgáltató nem adta a készüléket akciós áron 16 éves kor alatt, hát én pedig messze voltam még attól. A lényeg, hogy itt is kaptam teljesen ingyen 100 mb adatforgalmat, ami ennél a telefonnál nagyon kellett, ugyanis, ekkor már eléggé toltam a facebookot, viszont youtube videókat nézni ezen nem lehetett. Semmiféle videólejátszó nem lett beleépítve, csak a felvételeidet tudtad benne visszatekinteni, és nem is lehetett rárakni semmi alkalmazást, ami több volt 300 kb-nál. Ez rendkívül kevés. Egy tetrisz nem fért el rá. Tulajdonképpen nem is igazán emlékszem, mire használtam ezt a telefont.. Szerintem hallgathattam rajta zenét is, mert kaptam hozzá alapból egy fülhallgatót a dobozban. A hónap végén pedig spekuláltam, vajon mennyi időre lesz elég a 3000 Ft-os feltöltésem, ha minden hónapban az internetért levonnak 900 Ft-ot. Tehát elég kellemetlen helyzetbe voltam kerülve ezzel a készülékkel. Erre tudnám az mondani, hogy kívülről gyönyörű, csillogó, megbabonázó, belülről pedig hatökör. Sokkal többre lettek volna képesek a Samsung mérnökei. Ezt a telefont akciósan akkor 15-ért lehetett megszerezni, nem akciósan pedig 28-ért. Ez elég irreális, már az előző Nokia C5-03-hoz képest, ami ezerszer többre volt képes, mint ez a szardarab, mégis olcsóbb volt. Mindez által bementem egy gsm üzletbe és csináltam egy nekem nem tetsző cserét 5000 Forint ráfizetéssel, mégpedig lett egy: 5887-nokia-x3-02

Nokia X3-02-es telefonom, aminek a kijelzőjének a balfelső részében le volt szigetelőszalagozva. Nem tudtam még, hogy miért. A telefon apropója, mint ahogy a képen is látszik, félig érintőkijelzős, félig pedig gombos, mindemellett s40-es Symbianos, tehát zárt rendszerű, de ennek ellenére van benne Wlan, és zenelejátszós dedikált gomb. Nagyon fiatalos, nagyon vagány, 5 megapixeles kamera.. Hát, igazság szerint nekem nem nagyon tetszett. Elég rondán nézett ki. Erről nem írok többet, nem is használtam, de annyit még mindenképpen érdemes megemlítenem róla, hogy a szó szoros értelmében két hétig kibírta töltés nélkül bekapcsolt állapotban. Soha ehhez hasonlót nem láttam még. Végülis továbbcseréltem egy ilyenre: 9

Ez maradt is, a mai napig megvan. Ehhez is volt átalakító. Nagyon jól adta a hangokat. Ez igaziból erre született. A zene az ő gyengéje. Volt beépített zeneszerkesztő alkalmazás benne, Fitness alkalmazás, beépített metronóm, gitár akkordokat lehetett rajta tanulni, szólamok is mindenféle zenei műfajból, rap beat-ek, beépített walkman lejátszó. Gyönyörűen, színesen világított a gombok tájékán és kétoldalt a telefon, és ezeket a színeket téma szerint meg is változtatta! A hangszóró pedig a navigációs gombok mögött, vagyis köztük helyezkedett el. Ez egyszerűen zseniális! Megérte a csere. Még ilyen stílusos telefont nem talál az ember. Főleg a mai korban, mikor már tényleg csak annyit látni az összes készülékből, hogy egy szem fekete lap egy kijelzővel. De mégis a legközelebbi választásom egy android felé akarna esni. Na igen.. De mindez nem olyan egyszerű. Hiszen az android drága. És az én pici, üres zsebemnek nem kedvez a dolog. Így hát lett valami olcsóbb utánzat, hiszen újra nyakunkon volt a karácsony, és sebtiben meg is lett reklámozva a kellően elegáns és szalonképes Samsung Star 3. Vele folytatjuk:

11

Na de mink lett ez a telefon által? Na oké, a képek talán félrevezetőek lehetnek. Ez a készülék nagyon hasonló egy akkori olcsó okostelefonhoz, attól eltekintve, hogy ez minden volt, csak nem okos. De mégis, megint csak nem volt bajom se a zenehallgatással, Wi-Fi-t találunk benne, Játéknak ott az EDGE (java játék), nagyon megfelelt az időhúzásra (a mai napig 3 Euro az Apple Store-ban. 🙁 ) Miért volt mégis rossz ez a telefon.? Ha rangsorolni kellene a telefonjaimat, Ez igen csak a C5-03-as Nokia alatt lenne, meg úgy az összes eddigi. Ezen is a klasszikus billentyűzetet használtam. A másik csak fektetett módban volt elérhető, reménytelenül kicsi volt még nekem is. Egyszerűen használhatatlan. Így egy jobb készülék reményében ellátogattam kedvenc gsm boltomba és megtudakoltam, adnának-e érte androidos telefont? 5000 Forint ráfizetésével tulajdonommá is tehettem életem első androidos telefonját:

10

Vodafone 845 Smart, vagyis jobban mondva Smart 1. Ennek ellenére az én modellem kártyafüggetlen volt, így nevetve raktam bele a Telekomos kártyámat. Ez, határozottan kimondhatjuk, úgy néz ki, mint egy féltégla. Semmi jót nem tudok elmondani róla. Nem lehetett a zenék hangszínét változtatni, rendkívül ocsmányan adta le a hangot, a kijelzője a rezisztív rémálomba süllyedt vissza, amit elfelejtettem megemlíteni a Star 3-nál, hogy az kapacitív volt, és rendkívül kellemes, hát ez nem, egy kalap szar volt. Csak az android miatt vettem meg, sajnos itt találkoztam életemben először olyan helyzettel, amikor már vészesen elavult egy készülék. Ekkora kontrasztot még nem láthatott a világ, hiszen alig volt már alkalmazás erre a készülékre. Az összes többi kompatibilitási hibák miatt nem tudott felinstallálódni rá. Viszont! Valami érdekes mégis akadt benne, ami semelyik másik telefonba nem került bele. Ez pedig a középső gombja, amivel az egész kijelzőt lehet irányítani, egy joystick, amit simogatva bárhova eljuthatunk a kijelző összetapicskolása nélkül is, internetes oldalaknál pedig a számítógépéhez hasonló kurzor jelenik meg vezérlésre készenállva. Ezt a telefont a tesóm megörökölte, amikor is én megkaptam a vadiúj, elérhető árban (20.000 Ft) megszerzett: …Dobszólamot kérek! …..

13

A legendás Galaxy Y. Én ezt mondanám a magam első androidjának, hiszen az előző még egy belépő készüléknek is kevés volt. Ez viszont már elég sokat tudott ahhoz, mondhatni, kielégítette az igényeimet egy darabig, amíg néhány hónap alatt szinte teljesen leépült ennek is a rendszere. Hiány nyomtam bele immáron, a már elég rég megszerzett 4 gigabájtos microSD kártyámat, hiába helyezgettem át mindent rá, amit csak tudtam, a rendszer memóriája egyik napról a másikra megtelt, amit azzal tudtam visszaszorítani, hogy az amúgy is nagyon szerény számú alkalmazásaim közül letöröltem párat. Hátha így csillapodik. Igen.. Néztem is a memóriát, gondoltam, azért a Vibert visszatöltöm, rajta kívül három másik appot is letöröltem, szóval az az egy hagy jöjjön már vissza. Na igen, de hiába minden, mert nem engedte már azokat se visszatelepíteni, amik eleve rajta voltak a törlés előtt. Használhatatlanná vált, lecseréltem egy Blackberry Curve-re:

blackberry-curve-9320

Undorító, ocsmány. Egy nap után rájöttem, hogy a Galaxy Y megbosszulta önmagát. Már fogalmam sincs, hogyan sikerült megválnom tőle. Jah.. Eszembe jutott. Lecseréltem egy Nokia 5800 Xpressmusic-ra és odaadtam a tesómnak. Ezek után böngészgettem az Apródot (mert akkor még létezett, Isten nyugosztalja) és ott láttam meg 5000 Forintért a:

12

Igen, ez pont az, aminek látszik. És meglepően széles volt a kijelzője az eddigiek után. Ugyanez az elavulás három hónap alatt gajra tette. Mikor új lapot akartam hozzáadni, váratlanul lefagyott, nyomogattam az új lap hozzáadását, és ne kérdezzétek, hogy hogy, de 135 főképernyőt hozott létre. Teljesen kiakadt a rendszer. Próbáltam volna visszaállítani, de még újra megnyitni sem tudta azt az opciót, mert lefagyott és csak egy hibaablakot dobott fel, hogy “A folyamat váratlanul leállt.” Falhoz vágtam. És bár ezzel újra csak nem volt telefonom, el voltam keseredve. Kicsit kezdtem már bánni az egészet. Apukám hozott egy zsák elektronikai cikk szemetet, és mondta, hogy válogassuk ki, hátha van benne valami értékes. Tesómmal találtunk benne egy Nokia C5-00-t, nameg ezt:

14

Esküszöm, jó volt. Előfizettem az internetre és szavamra, hihetetlen jól kifejlődött a javás Facebook. A chat része is. Azonnal megkapja az üzit, azonnal érkezik az üzi, csipog is. Nem volt multitask-es. Ezen mégis a Facebook jelzett. Hogy lehet ez? 🙂 Talán csoda? De most komolyan. Nyomtam rá féltucat játékot, úgyse szoktam használni, zenére ez a készülék teljes mértékben alkalmatlan volt. De internetre hihetetlen kényelmes volt. Letoltam rá az Opera minit, meg a Facebook alkalmazást és kész.. Ültem az orvosi rendelőben, nyomtam a Facebook chatet, és akkor… Akkor üzent rám újra a párom a sok év kihagyás után. És attól a naptól kezdődött, hogy újrakezdtük. Igen igen. Megláttam, hogy milyen telefonja van, és utána is néztem, mert tök poén lenne, ha mindkettőnknek ugyanolyan lenne. Ez volt a:

15

Samsung Galaxy mini 2

Én ki merem bátran jelenteni: Ez életem legjobb telefonja. Nem volt elavulófélben, telenyomtam appokkal, zenékkel, képek, videók, játékok a legjobb fajtából, teljesen 3D-sek, ez a telefon elbírt mindent és nem válogatott. Hihetetlen! Mondtam is magamban. Egyszer aztán a barátom kihozott a sodromból és belevágtam a betonba a telefont. Hallod? Kutya baja! Előnyös, hogy ennek nem üveg kijelzője volt. Tiszta erőből vágtam oda neki, a képembe röhögött. Egyetlenegy, és tényleg elenyésző problémám volt vele: Nem volt előlapi kamerája. De!! Ez nem jelentette azt, hogy lecserélem. Hihetetlen jó telefon volt, ami ténylegesen mindent tudott, amit az ember elvárt tőle. Egy egész évet kibírt a kezemben, és nem bántam meg azt a 9.500 Forintot érte. Egy év múlva a Wi-Fi-je elromlott, és leadtam a gsm-be, és megvásároltam helyette egy:

16

Sony Ericsson XPERIA mini

telefont, ami határozottan egy nagyon, de nagyon kicsi, kompakt modell volt. De tényleg. Elveszik a tenyérben. Puskázásra használtam a suliban, és soha nem vettek észre vele. HD kamerája van, illetve extra jó minőségű ledvillanója. Rengeteg alkalmazást rátettem, ez sem avult el még akkor. Minden működött rajta. Zenelejátszásban adta a tökéleteset, mint az összes eddig kiprobált Sony Ericsson telefonom. Rendkívül jó vétel volt Plusz 5000 Forintért. (Majd a végén számolunk, mennyi ment el telefonokra a szüleimnek rám. ) Közben kaptam ajándékba egy Alcatel One Touch Pop 1-et, amit 10.000-ért eladtam az osztálytársamnak, ugyanis mindenből kilépett használat közben az a szar. Bújtam tovább a webet, amikor is megláttam egy iPhone 3gs-t 5000 Forintért az Apródon. Mondtam magamban, hogy ez lehetetlen. Prémium termék ilyen olcsón.? Szaladtam is megvenni, és a nagy Alcatel telefon után egyszerűen alig hittem el, hogy ez a Prémium iPhone hogy lehet ilyen kicsike?!

18

Először azt hittem róla, hogy valamiféle klón. Utána is néztem vásárlás előtt, nehogy furcsaságok érjenek, szóval fel voltam készülve. Nos. De mindettől eltekintve működőképes volt a darab, és a kijelzője makulátlan volt, egy cseppet karcos volt mindenüvé, dehát ennyi pénzért ez nekem bővel belefér. De mivel nekem így két telefonom volt, márpedig úgyis csak egy fér el a zsebemben, többet nem akarok magamnál tartani, evidens megoldásnak tűnt, hogy valamelyik közeli barátomnak lepasszolom a készüléket, picit többért, mint amennyiért beszereztem, hiszen énbennem volt a stressz, az a sok izgalom, meg jó időben és helyen a pénz, hogy a meghirdetett árut átvehessem. Eladtam másfélszer annyiért. De csak azért, mert megsajnáltam a barátomat. Nem akartam átvágni. Pedig ő a beszerzési ár kétszeresét is megfizette volna, ha annyit kértem volna. Tehát az Alcatelt eladtam 10-ért, Az iPhone-t is eladtam, a Sony Ericsson telefont pedig lecseréltem egy ritka fajta Nokia telefonra:

17

A kamerája a nagy apropó az amúgy külföldi telefonnak, ugyanis egy csúszkával könnyedén előpattintható és ezzel automatikusan a kamera alkalmazásba vezérlődik a telefon is, autófókuszos is volt, extra-extra jó minőségű, már szinte vaku. Kétállású kameragomb, félig benyomva fókuszál, erősebben megnyomva elkészívi a tűéles képet. Ventilátort is le tudott tűélesen fotózni, amíg az nagy sebességgel forgott. Ez a csere megérte, bár magyar nyelv nem volt kiválasztható. Ezt is megörökölte a tesóm, mikor is megkaptam az iPhone 4s-emet, ami a mai napig is megvan.

19

2016 van. És úgy érzem ezzel a készülékkel, hogy biztonságban vagyok. A legnagyobb félelmem, az elavulás is csak később fog megtestesülni. Háromszor több applikáció van az iPhone-omon, mint bármelyik másikon volt ezelőtt. Talán a Galaxy mini 2-vel tudnám összehasonlítani. Bár az strapabíróbb. Azt a dobást ez az iPhone nem élte volna túl. Többet nem is nagyon szeretnék telefonok után kullogni. Nagyon megbecsülöm ezt most. Két tokban tartom. Egy szilikon, illetve egy, amiből kihúzom, ha használom, a tokot rendszeresen takarítom.

A családi büdzsé, ami rám fogyott el, összesen: 130.000 Ft

De élményekkel, tapasztalatokkal együtt. Ezt a pénzt egy hónapnyi Tesco-s munkával vissza lehetne keresni, szóval nem sok. Meg ez az összes, 10 éves tárlatból. Ez annyi, mint 13.000 Ft, kártyafeltöltés nélkül persze. Gondolom, mindannyiótoknak van valami kis telefonos története, ha nem is ilyen összetett, mint az enyém. Szívesen meghallgatom.