aug 04

Ha félsz az írásbeli érettségitől…

Én megmondom neked, mit kell tanulnod az írásbeli érettségire. Itt van mind, ez a sor alatt:

 

 

🙂

aug 04

S szép, mint mindig én nekem (őszi, meg nem jelent bejegyzés)

Tudja Isten, hogy mi okból szeretem, de szeretem. Mesés ősz. Mikor reggel kikelek az ágyból, cidri van, de bevonulok a zuhany alá. Felöltözöm az őszi ruháim egyikébe. És igaz, hogy ha sorrendbe tenném az évszakokat, az ősz lenne az utolsó, de mégis látom benne a sok szépet… Kár, hogy az iskola bezavar a képbe. A hétvégéim és most ez a szünet egyszerűen remek. Hétvégente néha lehuppanok a puha fotelbe a kandalló mellé, forró teával és egy jó könyvvel vagy a tanulnivalómmal a kezemben és úgy pihengetek. Majd mikor már felforrósodott a légkör otthon, kiugrom a centrumba, veszek ezt-azt, ami boldogít majd engem meg a páromat és el is megyek hozzá. Ott persze folytatódik a hangulat, a kis tesói sokszor megnevettetnek, de még többször csintalankodnak. Ma kirakósoztam velük, aztán mutattam nekik egy pár régi játékot a számítógépen, amiket kiskoromban játszottam és nagyon szerettem. Hát..? Mondanom se kell, hogy lenyűgözte öket a sokszínű 90-es évek szórakoztatóipara. A páromat sajnos nem. Ajha… Az a helyzet, hogy lehet, hogy velem van a baj, de engem nagyon, de nagyon vonz minden, ami régi. És szeretem továbbadni, nehogy elnyelje ezeket a fantasztikus dolgokat a feledés homálya. Kész a tea, már kézhez is kaptam. Kamilla tea van ráírva a dobozra, de inkább a mentára hasonlított. Hmm… Jó meleg. Általában le szoktam tölteni a kis gépemre egy-egy filmet, ha már jövök, tudjak mit megnézni a kedvesemmel. Ma sem volt ez máshogy. Film közben sok mindent szoktunk csinálni. Ma például mutatott nekem valami kis könnyed kézimunkát igénylő dolgot. Valami kampós végű, vékony műanyag nyelet adott a kezembe. Én csak néztem, mint borjú az új kapura és kérdeztem: – Édesem, ez mi a bánat? … Semmit nem szólva kezembe nyomott még valamit, ami után azt hitte, meg fogom fejteni, hogy végül is mit akar tőlem. Ez a valami egy szintén műanyagból készült “Y” alak volt. És látván, hogy még mindig nem értem, miről van szó, rárakott nekem egy kisebb befőttes guminak kinéző gumit az “Y” alakú műanyagra. Felkiáltottam, hogy nahát! Talán csuzlizni fogunk? Erre válaszolta, hogy – Dehogy, te bolond. Gumi-karkötőket gyártunk. … – Jaaa. Így már érthető. Vagy nem.

aug 04

Milyen volt az érettségi?

Számíthatsz rá, hogy a semmiből annyi is marad. 😀

Az az igazság, hogy én sokkal jobban és stresszesebben készültem az érettségire, mint amilyenben részem lehetett, ugyanakkor mégis, inkább talán valamiféle szerencse is velejárt, hogy tényleg, de tényleg a legkönnyebb tételeket sikerült kihúznom. Pedig mentségemre szóljon, hogy a könnyűekbe bele se tekintettem. Nem fényezni akarom magam ezzel, de inkább a nehezebb tételeket tanultam, próbáltam valamiféle emléket megőrizni belőlük az érettségi napjára. Természetesen nem is a magtanulásával volt kisebb gondom, hanem kikeresni a hiteles, könnyed hangvételű és a tétel tartalmához elegendő mennyiségű irományokat, videókat az interneten. Ahogyan azt észrevettem, elég sok iromány volt egy-egy érdekesebb tételről, viszont némely tételről csak egyetlen egyet találtam, az is száraz volt, akár egy 46-os muskotály. És nagyon elterjedt, de én mondom, ez nem ad hitelt arra, hogy minőségi irományról van szó, ha teleírják cikornyás, kacskaringós, díszes mondatokkal a szöveget. Olykor képesek elemelkedni a realitás talajától is, túlságosan dicsérni egy-egy uralkodót, az utóbbi esetben egy diktátort, és ezzel az írásával a saját szubjektív világnézetét próbálja ráerőltetni másra. Ráadásul státusszimbólumnak tekintendő a sok szakszó, amit elrejt az írásában…. Kár, hogy senki sem érti. (Ez utóbbi két mondat természetesen ironikus volt.) Egyébként pedig nem kell aggódni az érettségi miatt. 20 nyelvtan tétel, 20 irodalom, 24 történelem, 20 angol, 20 választott (az én esetemben német.) Nem is olyan sok. Én aztán tényleg nem tanultam betegre magam.. Mindig azt hazudtam magamnak, hogy “van még idő.” Természetesen az utolsó 10 napban már kissé kapkodtam.

 

Az érettségi napja:

Hát? Ilyenkor szerintem egyetlen ember sem érzi jól magát a bőrében. Általános feszültség vehető észre mások viselkedésében. Igazából nemigazán tudtam, mikor kellett volna bemennem. Az a reggelem is úgy kezdődött, mint az összes többi. Zuhi, aztán fel az ünneplőt…..  Egy bő két és fél órát késtem. De nem lettem leszidva. Angolul és németül is megkérdezték a késés okát. Kérdezték, hogy késett-e a vonat, én pedig pofátlanul mondtam, hogy ilyenről szó sincs. Csak aludtam egy jót. 😀 Nem volt harag. 5 tantárgyból négy már megvolt, mikor felszólítottak, hogy menjek ki 10 perc szünetre, mert az jár nekem. Ki is léptem az ajtón.. És akkor kezdtem el realizálni: hékás. Már csak a töri van hátra és eddig úgy csúsztam az időben, mint kés a vajon. Mintha csak 2 perce ültem volna be, de már szinte kész vagyok. Az előadótermet rendezték be melegszívű szülők az érettségiző diákoknak. Teli volt ingyen étekkel, mindenféle szendvics, meg házi sütemények. Szinte könyörögtek, hogy egyek belőle. Nem mondhattam nemet. 😀 Finom volt a zserbó, finom volt a pogácsa.. Már voltak kint néhányan, akik hozzám hasonlóan már majdnem készen voltak, és olyanok is, akik abban a pillanatban érkeztek meg, és látszott még az arcukon a hatalmas szorongás. Önmagamban nevettem. Nem a másikat néztem le, hanem tudtam már, hogy semmi az egész. Tehát jóllakottan tértem vissza a tanterembe. Talán még zserbós volt a képem. 😀

De ekkor kihúztam azt a tételt töriből….. Amire nem számítottam.. Az iszlám.

E pillanatban, mikor ezt elhagyta a tanár Úr száját, egy pillanatra megállhatott az idő. Mert abban a pillanatban elképzeltem, ahogy otthon a családban az asztal körül robban a pezsgő dugója és mindenki tartja a poharát. Majd a kék színű, kemény borítású érettségi bizonyítvány járt a fejemben. Ekkor szememmel nem látva többet, csak a hangot követve cselekedtem, a tanár Úr mondta, – a szélső padon találsz történelem atlaszt. Jó munkát!

Mindezek után egyetlen kérdésem maradt… Mi a fenének kell megtanulni a hidzsra szót, mikor benne van az atlaszban?!

aug 04

iPhone sztori

Egykor 18 évesen sikerült beszereznem 5000 Forintért egy iPhone 3gs készüléket, 8 gb-os volt, és természetesen használt is. Valamilyen oknál fogva kiskorom óta kötődtem ezekhez a kis kütyükhöz, sajnos a mai napig. Éppen volt egy nagyobb kijelzőjű telefonom és nem akartam elhinni, hogy eredeti iPhone 3gs-t fogok a kezemben, mert midőn még soha sem volt alkalmam a tévén és az interneten kívül iPhone-t látni, egészen szokatlan volt. A képernyője is extra kicsinek tűnt a fekete színű készülék elején megbújván… A barátomnak olcsón eladtam, mert ő nagyon szeretett volna egy ilyen telefont. Természetes, hogy árban annyit adtam meg neki, hogy az nekem is megérje, de nem volt egészen a kétszerese, mégis csak a barátomnak adom el, nem akartam kihasználni. Az android után meglehetősen ijesztő volt az iPhone rendszere, nem a legújabb rendszer volt. Sőt, ami azt illeti, annyira elavult, hogy külön trükkel lehet csak bármilyen alkalmazást rátenni, számítógép nélkül lehetetlen. Ezt kettő héttel ezelőtt tanultuk meg a barátommal. 19 éves koromban megkaptam sok-sok, miket beszélek, rengeteg, tengernyi sok telefon után az első iPhone 4s-t. Igen, kaptam. A szüleimtől. Sosem sóvárogtam iPhone után, sosem toporzékoltam és tudtam azt is, hogy itthon gyakran vagyunk olyan anyagi helyzetben, hogy csak és kizárólag kenyérre meg egyebekre telik. Érettségi előtt viszont, mikor elmondtam a szülőknek, hogy nincs gépem sem és Sony xperia miniről tanultam az anyagot, akkor nem telt el egy hét és elmentünk a boltba, minőségi laptopot kaptam, amin élvezet volt tanulni. 🙂 Sőt, ami azt illeti, most is arról írok. Valahol nekem ez az egész nagyon fáj. Pénz az kevés van, és mégis rám költődik. Ezért hát, mikor elmentem dolgozni, volt, párszor, hogy hazahoztam húst, meg hasonlókat, meg is sütöttem a barátnőmmel. Együtt megettük az asztalnál a családommal.

 

De eltértem a tárgytól. Első iPhone-om 34.000 Forintba került. Ez az ár először bitang magasnak tűnhet. Mert az is. De az a helyzet, hogy mondtam a szüleimnek, hogy rengeteg telefonom volt már, rengeteget csalódtam már bennük,szeretnék egy normálisat, egy utolsót, ami normálisan működik.  Ekkor bementünk a maglódi Auchanba és az elektronikai részlegen szemeztem egy Acer telefonnal http://drop.ndtv.com/TECH/product_database/images/31201564159PM_635_acer_liquid_z520.jpeg

és tudván, hogy az Acer az igazi márka, nem egy Sencor vagy egy Alcatel, de megkérdeztük egy ott dolgozó fiatal sráctól, hogy mennyire éri meg ebben az árban (32.000 Ft), ő erre rámutatott egy 28.000 Forintos Huawei telefonra. http://mobilemanila.net/wp-content/uploads/2015/05/625.jpg Azt mondta, neki hasonló van és nagyon megéri. Én igazából úgy indultam, hogy Samsung galaxy grand prime-ot veszünk, vagy j300-at, minkettő elfogyott. Egyetlen darab, ahogyan ott eg is jegyeztem “buzi, fehér színű” volt kirakva mintadarabnak. A boltos nevetett. Buzi fehér. Mondta, hogy az Acer telefonra is itt csak buzi fehér tokot lehet kapni. ….Nem kevesebb, mint két órát álltam és gondolkodtam a választásomon, mivel nekem nem tetszett a Huawei, mi több, az első androidos telefonom is Huawei volt. Végülis rávettem magam, hogy megvesszük a Huaweit. Én csak egy normális telefont szerettem volna. Kikértük a garanciát, meg mindent, már akkor összeraktam és feltűnt, hogy az origináltan kicsomagolt akkumlátor csutkára le van merülve. Elmentünk utána az Auchanon belül egy használt telefon boltba, ahol fóliát akartunk rárakatni, mivel nem adtak rá semmilyet sem, és még hozzátették, ilyen árban ne számítsunk fóliára. A használt telefonboltban (FULL GSM)  aztán kihoztak egy fóliát, 1000 Forint lett volna, de mutatták a srácok, hogy teljesen el van csúszva, gyakorlatilag nem illett rá a kijelzőre, ahol a lyukak voltak a fólián, minden arrébb esett az eredetitől. Ezért hát nem vettük meg rá. Viszont ha már ott voltunk, akkor bedugattuk töltőre a telefont, hogy működik-e egyáltalán. Lásson az ember csodát, nem működött. Folyamatosan ki-be kapcsolt. Ekkor már türelmetlenek voltak a szülők. Már elég hosszú ideje itt vagyunk és még mindig semmi. Ekkor kihúzattuk a töltőt, és visszacsomagoltuk. Ekkor megpillantottam egy iPhone 4s-t az üveg alatt a kirakatban náluk. Nagy iróniája a dolognak, hogy… Hogy fehér volt. De gondoltam… Egy iPhone-nál nekem végülis mindegy, hogy fekete vagy fehér, csak rendesen működjön. Még másfél óra telhetett el ezalatt, míg a Huawei telefont, amit igazoltak, hogy tényleg hibás, és visszaadták a pénzt. Ekkor már siettünk az iPhone-ért. 34.000 Forint volt. A sim kártyámat, ami eddig normális nagyságú volt, ingyen elvágták nekem a srácok mikro simre, ráadásul voltak olyan rendesek, hogy ingyen adtak rá tokot, ráadásul üvegfólia is volt már rá téve. Ennyi pénzért abszolút megérte, még akkor is, ha fehér, a mai napig szokom a szememmel. 😀 Szegény srác pedig az Auchanban. Ő is tök rendes volt, aki a Huaweit ajánlotta. Korai huszonéves, ez volt az első napja ott, és az első (majdnem) eladása.

 

Na de hogy működik az iPhone?

Első pillanatban nemigen tudtam, mik alapvetően a különbségek az ios és az android között. Végtére is majdnem ugyanolyan belülről. Azt eleve tudtam, hogy nincs olyan, hogy menü, hanem az előkép van tele ikonokkal, mint a Huawei telefonokon. Nem lehet bővíteni a memóriáját, beépítve 16 gb van benne. Még nem telt meg, bár nem is használtam még agyon a telefont. Néhány játékot eleinte poénból letöltöttem. Akadás mentesek, tükör tiszta a kép. Valóban lenyűgöző. És… Utólag tudván, hogy az iPhone 3gs-nek is ugyanekkora volt a kijelzője, nekem fel se tűnt. Olyan, mintha ez nagyobb lenne. Talán valami érzéki csalódás. 😀 Ezelőtt nagyon sok telefon járt már a kezembe, ami okos volt. (Samsung galaxy mini, galaxy mini 2, y, ace, sony ericsson xperia mini, Alcatel one touch x’pop, Nokia E51, C5-03) Tehát egyik sem volt egy felső kategóriás. Kezelhetőek voltak, szinte mindről el tudnék mondani egy elég hosszú történetet, ugyanis e telefonok közül csak az Y és a Nokia C5-03 volt vadonatúj. Igazából imádtam használni őket. A C5-03 behozta a mobil tévét. 😀 Az is csak addig volt poén, amíg le nem vitte az internet keretet a kártyámról, ugyanis wifiről nem volt hajlandó működni. Valahogy nem voltam egészen megelégedve vele. Ronda, régi játékok mentek fel rá, akkoriban én még játszottam. Az Y-ra már nem is igazán kerestem játékokat. Tettem rá egy Bejeweled Twist-et, meg valami kocsisat. Azok tetszettek, bár két-három használat után gyakori nálam, hogy hozzá sem nyúlok, aztán egyszer lassan eltávolítom az eszközről, mert minek, ha nem nyúlok hozzá. Az Y nagyon jó volt. Vibert arra töltöttem le először, talán az első olyan telefon, ami valóban közvetlenné tette a Facebook használatát számomra. Az Y kamerája silány volt. Felfoghatatlanul szutyok. Rengeteg telefon közül, amik a kezemben jártak, messze az Y készítette a legocsmányabb képeket. Nagyítás nélkül is egy homályos paca volt az egész kép. Nagyon kicsi képeket készített és még kisebb videót. Első sorban e tökéletes telefontól valóban a kamerája miatt váltam meg, és azért, mert egy idő után megtelt magától a memória!!! És letöröltem már minden alkalmazást, és még mindig kevés volt a hely. Egyedül a böngésző maradt, egyetlen fotót sem, vagy zenét nem hagytam meg rajta, hiába, hogy minden a memóriakártyámra volt telepítve, a telefonon is foglalta a helyet. És most itt egy PONT:

 

Én éppenséggel a felül olvasható tapasztalataimból kiindulva kerestem a jó telefont, amit sokáig akarnék használni és ilyen hibák fennállását nem akarom, főleg, ha ilyen sok pénzt adnak ki rá, hogy nekem jó legyen. Az iPhone-om a mostani legújabb ios-szel rendelkezik. Azt hiszem 9.3.1. Tulajdonképpen használat nélkül 2 és fél napig kibírja készenléti állapotban. Folyamatos használatot 5 óráig bírt ki a kezemben. Nekem ez tökéletesen megfelel. Úgysem nyomkodom egész nap, csak mondjuk olyan 3-szor 10 percet a nap folyamán. e-mailek-re válaszolok, és a híreket megnézegetem. Muszáj elmondanom a készülékről, hogy egyetlen egyszer sem akadt még meg a kezemben, nem lépett ki pofátlanul az alkalmazásokból használat közben, mint a dupla annyi rammal meg mindennel megáldott, szégyentelen Alcatel ot x’pop. Tűéles a képe, a hátlapi 8 megapixeles kamera gyönyörű. Ilyen jó kamera még nem volt a kezemben. Ha hátrányt kellene mégis mondanom, akkor az az, mikor a Facebookon felhív valaki, nem tudom azonnal felvenni a telefont, előbb fel kell oldani a zárat, és még várni is, amíg betölt, mert az egy leheletnyit lassú. Egyébként pedig olyan formán nem érzem, hogy lassú lenne, minden villámgyors rajta. Ami pedig nem, többek közt a Facebook, én nem bánom. Türelmes ember vagyok. Zenéket először nehéz volt felrakni rá. A laptopom nem ismeri fel, csak a benti, asztali gép. Így a zenéket felhőre raktam a gépen és külön letöltött alkalmazáson belül lehetett offline módban elérhetővé tenni a zeneszámokat a telefonon. Ez szerintem nagyon kellemetlen megoldás, bár később iTunes-zal a benti gépen sikerült rányöszörögni pár zenét. Telefonos böngészővel SEM lehet letölteni zenéket, sem újonnan letöltött Operával vagy Chrome-mal. Saját csengőhangot nem lehet beállítani, csak iTunes-ban megvásárolt dalokat. Nekem olyanom nincs, szóval marad az alapértelmezett. Én nem voltam iPhone fan eddig… Egyáltalán nem kötődtem az iPhone-hoz, és méghozzá a baráti köröm is egész eddig elutasította és fikázta az iPhone-t. Én meg csak mosolyogva hallgattam őket és mosolyogva gondolok vissza, hogy mennyire nem voltunk tisztában ezzel a telefonnal. Már jó pár éves, mégis adja a formáját, még mindig működik, hiper gyors, erős, ami nem mondható el a sokkal újabb Galaxy Ace-ről, ami az Y-hoz hasonló sorsra jutott. Én bátran merem ajánlani másoknak is az iPhone megvételét, megvan már nekem egy ideje. Kifogástalanul teszi a dolgát. Nem használom státuszszimbólumnak, még mielőtt bárki is megvádolna ezzel. 😀 Én még csak egy barátomnak mutattam meg, akinek eladtam a másik iPhone-t és csakis azért, hogy egymást tudjuk segíteni az eszköz működésének megértésében.  Én a jövőbe úgy nézek, hogy tudni kell, az ios 10 már nem lesz elérhető frissítés a 4s-re és lassan ennek is leáldozhat, de amilyen benyomást adott nekem ez a készülék magáról, nem lesz rossz kedvem egy olyan 4-5 év után megvenni az eggyel újabb iPhone-t, ugyanígy használtan. Remélem, jó munkahelyem lesz. 🙂

jún 08

HOL VAGY, SZERETET?

Távolodó Szeretet, mondd, hova igyekszel?
Miért mész el oly hamar? Csak Te vagy az, mi kell.
Gyere már vissza! Nélküled nem juthatunk fel.
Te vagy a mi segítségünk, ne tévedjünk el.
Amit látok társaimon, az egy borzalom.
Szép világunk meg nyílt már, és nincsen tilalom.
A mi Atyánk lelépett, a pénzé lett a hatalom.
Érdeklődve kérdezem: – Kiben nőhet bizalom?
Egy a mi Nemzetünk, és egy a Hazánk,
Egy a történelmünk, és egy a mi Atyánk.
S bár a mi Otthonunkat megcsonkították,
A mi nyelvünket tőlünk el nem lophatták.
Mentsük a menthetőt, úgyis kevesen vagyunk.
Soha nem jutunk előbbre, ha hátra pillantunk.
Építsük a jövőt, legyen emlék múltunk,
Őseink értünk küzdöttek, mi meg csak itt tartunk?!
Munkát akarok látni! Fizetést és kenyeret!
Fejlődést és örömet. Megölni a gondterhet!
Hazád a Testvéredben, Hazádban a Testvéred.
Segíts neki akkor is, ha Te nem is esméred!
Hova tűntél Szeretet? Hova mentél, Szeretet?
Mikor legjobban van szükség rád, Te pont akkor hagysz itt minket.

feb 18

Lomtalanítás az oldalon

Változik az élet. Változok én is. Ahogy idősödöm, egyre tisztában látom magam előtt a dolgokat, ezúttal változtattam azon, hogy arra készítem ezt a blogot, hogy viszaolvassam a régi hülyeségeim. Ezúttal az úticél megváltozott, irány egy olyan oldal megvalósításához, ahol csak Minőségi tartalmat láthatnak a kedves olvasóim. (Habár az oldalam ebben a pillanatban is kong az ürességtől, népileg is, tartalmilag is, de a távoli jövő olvasóinak fenntartom a blogom, és moderálom minden előző butaságomat).

 

Jelen pillanatban 3 másik általam irányított oldalt töröltem le, és a fent megjelenített oldalak közül kitöröltem azoknak indexét. Egyetlen egyet hagytam meg, az is becsődölt. Csakis azért hagytam meg, mert azokat még a barátommal együtt csapatmunkával készítettük.

 

Viszont egy új menüt raktam ki (jelenleg üres), ahova az élénk fantáziám szüleményeit fogom feltöltögetni Wordökben, sorozatnak indítom. Lesznek itt-ott rövidebb, de hosszabb részek is. Ha ez mind sikeres lesz, összefoglalom egy könyvbe. Ha pedig bukta… Nem búsulok, akkor megmarad nekem emlékbe.

jan 05

Nyakamon az érettségi

Szerbusztok, Testvéreim! Boldog új esztendőt!
Sajnos, vagy nem sajnos, amíg engem ekkora súly terhel, sajnos egy gramm időm sincsen bármi új feltöltést felraknom, pedig nincs már sok hátra, az anyag megvan, már csak le kell gépelnem, ömleni fognak ide azok, amiket csináltam, esetlegesen szerepem esett bennük. Igazából azt sem tudom, hol kezdjem. Bettinával töltöm majdnem minden időmet. Sajnos még a saját hobbimra is, az írogatásra oly csekélyke időm van, hogy mindig azt érzem, minek kezdjek bele, ha nem tudom befejezni, amúgy is van elég problémám, gimnáziumnak hívják. Nem a tanulás az, amit rühellek. Nem is a tanárok…. Hanem az, hogy nap, mint nap be kell járni, fellépcsőzni, tűrni, és ha ezeket a kellemetlenségeket nem teszem meg, mehetek közmunkára és megbélyegzem az életem a szegénységgel. Mert semmibe veszik már azt, aki ír. Mi dolog már egyhelyben elkényelmesedve írni azt, ami épp az ember kedvében jár.? Kár.. Ez bizony kár. Szóval ez az oldal tényleg még egy picit várat magára. Még nem jött el az időm, és mivel ez az én oldalam, zengeni fog majd, mikortájt eljön az ideje.
Viszontlátásra!

jan 08

Mindenki katona.?

Régebbi napjaimban elkezdtem gondolkodni, mi minden lehet az, amik mielőtt mi hozzánk is eljutott, katonákon tesztelték. Nem egy ilyen dolog van, a legegyszerűbbekre kell gondolni. Ezeket az emberek maguktól is tudják.

A számítógép – Az első számítógép egy lyukkártyaolvasó gép volt, a koncentrációs táborokban használták személyazonosításra.

A mobiltelefon – Elődje a rádiótelefon, ami erősítés kérésére és státusz megosztására lett használva.

Internet – Ez közvetlen, de ennek elődje egy katonai személyi azonosító hálózat volt, bármelyik katonának adatait leellenőrizhették a rendszerben feletteseik.

A kerékpár – Halk jármű, ami könnyen irányítható és más járművek alkatrészeiből is könnyen összerakható.

A cigaretta – Olyan monda járja körbe, hogy az első világháborúban egy katonának eltört a pipája, az ágyúkba tölthető puskapor papírba volt hengerelve, ez alapján jött az ötlet, hogy ugyanúgy papírba csavarja majd a dohányt. El is terjedt.

A rágógumi is – A katonák közt lett szétosztva, hogy az segítse őket a relaxálásban. A tengerentúlról jött katonák osztogatták a gyerekeknek a Wrigley’s rágógumit, ezzel növelve hírnevét.

Kóla – Ugyan nem a katonákhoz köthető, a nyomozók használták a tett színhelyéről a vér feltisztítására az aszfaltról. A mai napig remekül oldja a rozsdát, a zománcot és a vízkövet is, így mai napig tisztításra is remekül használható.

Konzerv-, gyorskaják – Ezeket a varrónőknek és egyéb női dolgozóknak találták ki, akiknek a munkájuk miatt nem maradt idejük a főzésre.

De tulajdonképpen minden.

Ezek, mint látjátok tökéletesen beleépültek a mi mindennapi életünkbe többé-kevésbé. Elgondolkodtató?

jan 08

Idei frissítés

Boldog Újévet mindenkinek!

 

Igazán sajnálom, hogy jelenlegi pályafutásom idejébe egyszerűen nem fért bele a blogírás. Amúgy is alacsony nézettséggel rendelkezem. Visszaolvasva a régebbi feltöltött tartalmakat kicsit megijedek magamtól, néhol kicsit talán buta lehet az indoklásom. De pontosan azért készítettem ezt a naplóírást, hogy úton követhessem magam és a saját szellemi fejlődésem. Szóval visszatértem, hogy néhány újságot megoszthassak veletek is.

okt 29

Itt van az ősz, itt van újra

Nyár óta nagyon sok időt töltök a párommal. Nyáron nem sikerült a strandnál messzebb eljutnunk, de mégis élveztük az együttlétet. Nyár óta rengeteg dolog történt, amik nagy részéről ma részletesebben is fogok írni. Tartsatok velem.

Régebbi bejegyzések «

» Újabb bejegyzések