Mikor Biankának névnapja volt – Előszó

Tudja meg a világ,
Hogy ki ez a lány!
Tele van gyönyörrel,
Mint ezer szál virág.

Ismerem már majd egy éve,
De nem hagynám ott soha sem!
Minden más lány hozzá képest jelentéktelen!

A szívem táján dobog… bennem minden szava.
Olyan forró érzetet kelt, mint a láva.

Két lépést sem teszek úgy, hogy ne gondolnék rá… Mert része lett az életemnek számíthat rám.

Egy lépés hátra, két lépés előre!
Mert neki ennyiből áll rámenni a nyerőre.

Huszonkettő:harminchárom. Rég takarodó.
Nem alszom egy percet sem, ez megfontolandó.

Nem megy ki a fejemből a legjobb barátom. Aki megbocsát még akkor is, hogyha megbántom.
Már utólag bűneimet sajnálom. Sajnálom! 🙁

Névnapja lesz holnap, és csak töröm a fejem. Mit verseljek neki, minek örülne.?

a

Bárcsak… Ahj. Reménytelen

(Hát… Azokból az időkből)

Égből hulló harmatcseppek

Zuhanás közben

Könnycseppel keverednek

a holdtöltében.

 

Gyönyörű, szemkápráztató!

De szívén lakat, így meg nem kapható.

 

Sóhajtások tengere van minden éjjel.

A lelkem vágyakozik a tiédre.

 

Nem lehet, nem akarod,

Marad csak az ábránd.

Megelégszem azzal is, ha

Néha Te szólsz hozzám.

 

Oly édes méz… Elzárva előlem, pedig

Minden porcikám érted epedezik.

Nélkülözöm, éhezem, édes, lágy

Arany öntetre hasonlít egy a lány.

 

Oly csillogó, elbűvölő, minden jóval.

Minden, amit kimondok ezernyi szóval.

 

Egyetlen válaszod: – Nem passzolunk.

Meg kéne elégednem ezzel.

Szerintem összeillünk, abszolút,

Csak engem bántottál meg vele.

 

Napfény sütötte, csodálatos. Jaj!

…és nem lehet az enyém.

Odaadnám az életem is, hogy megmentsem az övét.

2013.10.03

a

Igaz szerelem?

Szinte biztos, hogy veletek is volt már olyan helyzet, amikor megismertetek valakit, aki kezdetben bár még kissé idegen volt, később rájöttetek/rájöttél arra, hogy ” – Hmm… Végre egy ember, akivel szívesen leélném az életem.” Aztán elkezdtétek/elkezdted komolyabbra venni, de nem jött be. Valami megmagyarázhatatlan dolog megakadályozza a kapcsolat továbbépítését. Ez holtbiztos a külsőben keresendő, amilyen válogatós leányzót sikerült nekem megismernem, én nem jöttem be neki, ami nagyon levitte az önbizalmam, pedig több lány barátom van, mint fiú. A lányok azon része, akikkel barátkozom, tiszta és ápolt, egyszerűen jó rájuk nézni. Nálam nem számítanak lányoknak azok, akik esetleg nem nőiesek (fiúsak), mert így (hát nem akarok megsérteni ezzel senkit) nem olyan vonzóak az én szememben- illetve fiúsan kezelem, fiúsan állok hozzá. Továbbá egyszerűen megbotránkoztató, milyen sok “legősibb munkát végző” fiatal lánynak mondott személy rohangál egy utca két sarka közt. Ugyancsak nem vonz. Az iskola is tele velük.

És ezzel egy pár kis mondatot úgy tanácsként neked.

Egy prostituáltnál sosem lesz meg az az érzés, hogy igen, szeret engem, az ilyenek nem válogatnak, Te is csak egy vagy a sok közül. “Nem csatlakozik érzelem az érzéshez.” Nem kelsz reggel mellette, nem főz neked kávét és nem mondja, hogy “szeretlek”.

Azok az igazi, nőies lányok, akik formában megvannak és intelligensek (én az arcot nézem a legjobban), már elnyerték a tetszésemet.

Voltam olyan, hogy jelölgettem össze-vissza lányokat vakon a közösségi site-okon és persze ez fordítva is igaz. És igazából rengeteg lány meg szeretett volna kapni engem, de nem éreztem irántuk semmit. S most itt lenne egy… De ő meg irántam semmit. Minden esetre a legjobb barátomként áll mellettem. Mégis csak van fiú-lány barátság. Habár nehéz… Be kell vallani.

a

Új státuszok 3/3

Nosztalgia…

Mikor kicsi voltam, mindig nevettem. Olyan sok minden történt, ami olyan nevetnivaló volt. Ott voltak azok a bugyuta rajzfilmek, a micimackó, Balu kapitány, Flinstones család… Még sorolhatnám. Aztán pedig nagyon hiányzik, de talán ma már nem is tetszene annyira az a bizonyos sárga kazettás tévére csatlakoztatható videójáték. Rengeteg játék volt hozzá, nem csak egy sima Super Mario bros. Mai napig meg tudom említeni a 10 kedvencemet, amit játszottam rajta -> mad max, Power Blade 2, Ninja Gaiden, Dr. Mario, Road Blaster, Kunio Hockey, Final Fantasy, Lunar Ball, Super kung fu Mario (az utóbbit mára már tudom, hogy ugyanolyan, mint a Jackie Chan-es játék, csak a fejét cserélték ki) … Hát gyerekek.. :$ Azt hittem, fel tudok sorolni 10-et, de tévedtem, nem tudom mindet név szerint. Olyan katonásak voltak, nem tudom a nevüket. Mikor zabáltam a Cheetos chipset, Pokémon őrület. Azt hittem, azoknál fontosabb nincs, most meg? … Magamra sem ismernék fiatalabban, és most idősebben is nem tudom elhinni, milyen bolond voltam én régen. Nem ismertem a szeretet érzését, és tudtam, hogy nem, olyan voltam, mint egy állat, egy haszonleső, egy kétszínű.. huhh.. Ez egy nehéz gyerekkor volt, de még jó, hogy nem tudtam! Még nem tudtam olvasni a sorok közt, mára már megtanított rá az élet. Nem maradtam gyermeki agyiszinten, több vagyok, mint régen. Tudjátok, van az az idő, mikor rájössz, hogy más lettél, mikos már magad is nézed vissza a fotóid és magadat nézed, milyen pici kezed volt, szeplőtelen arc, fülig érő mosoly. És most? Most mi van.? Semmi sincs. Semmi se maradt már meg régenről, minden kicsit megváltozott. Ami jó. De remélem, tovább fog változni, rossz időket élek.

Új státuszok 2/3

Ez az írás egy kicsit rólam fog szólni. Sokszor fogtam már papírt, hogy na én most írni fogok, de sosem sikerült folytatni egy pontnál tovább, pedig néha reflexből jönnek a jó ötletek, bármit is írok. Ez a nap is pontosan ugyanúgy kezdődött, kávé és süti hmm… 😛 Sose növöm ki. 16:00-kor indulok vissza a Batthyány térre, de nem megyek be azonnal a koleszba, mert akkor már nincs kiút, inkább élvezem a szabadságot, amíg azt meg lehet tenni. Egyszerűen oly sok jó ötletem lenne az irományhoz, de.. Szóval nehéz elkezdeni, igaz már hetedjére szeretném elkezdeni, de most csak sima könyvet. Azt próbáltam sokszor elérni, hogy “jelenet választásos” könyv legyen, ahogyan a kaland-játék-kockázat is a www.zagor.hu oldalon van. Lapozz ide-lapozz oda! Bemész az ajtón? Tavaly nyár óta munkálkodom, egy sablon kész is van, csak az a baj, hogy aztán egy csomó részlet elkezdett nem tetszeni nekem, a barátaim már alig várják, hogy kész legyen, “- … igazából k*rvajó író lehetne, csak tudod, mi a baj? Hogy kib*szott lusta” Említett meg engem Pacspucs egy harmadik személy társaságában. Hát nem fényezem magam, de nagy szókinccsel rendelkezem, hála Istennek, és viszonylag jó helyesírással. Csak amikor meglett a telefonom, wifi meg minden, elkezdtem rövidített szavakal írni, és nagyon megrongálta a helyesírásomat. Tudjátok, nemsokára rakok fel ide pár versszakot.

Undorító narkotikumok

Ha már itt vagyok (mára az utolsó bejegyzés), fontosnak tartottam, hogy megosszam veletek a szempontjaim. Van, aki keményen hisz abban, amit mások állapítottak meg helyette: “ha valami jól esik, az biztos káros”. Egy másik féle gondolkodás pedig, és ezt tartja Pacspucs is, ” azért vannak a szabályok, hogy megszeghessük őket.” 🙂 kicsit viccesre vette a figurát, ő is, mint ahogyan mindannyian szabályok szerint élünk, ezzel mi le vagyunk korlátozva, a biblia is csak történetekbe rejtett szabályokkal rendelkezik, a szabályok mindenütt megtalálhatóak. Visszatérve most csak 3 dolgot említek meg.
Elsőként mondok pár szót a dohányzásról. Az emberek több, mint 90 százaléka egész biztosan bele szívott már egy szál cigarettába. Valakinek bejött, valakinek nem. És nincs is olyan ember, aki ne ismerné a cigi szó jelentését. A dohánynövény a burgonya növények egyike. A dohány levelek napsütés és elegendő hő mellett megbarnulnak, ilyenkor nő meg a nikotin tartalmuk is. A kátrány nevezetű dolog nem itt bújik.. Hanem a papírban. Így van. Az meg, hogy rák keltő, nem azért van, mert dohány.. Hanem mert nem való a szervezetbe már csak a füstre is gondolva, mikor ég egy ház, a lakó rosszabb esetben megfullad a füsttől, ez pedig a szén-monoxid gáz miatt van. Ha valakinek gyengébb a tüdeje az átlagosnál, nem csak a nikotint fogja érezni, hanem a szén-monoxid kicsit meg fogja szédíteni. Hát ez van. Az én elsőm a mosdóban volt. Ott, ahova nem követhetnek. Kicsit reszkettem már magától az izgalomtól is, hogy basszus, én most itt cigizek. Mert hülyébb fejjel fiatalabban úgy gondoltam, hogy nekem ez kell, a cigi menő. Ráadásul nagyapám is csinálta és egészséges volt. Felment nálam a szint napi kettő szálra, ami relatív. Sok is, kevés is… De 2012 december 28-án letettem végleg. Nem is kellett leszokni, csak akarat erő. Rá egy nappal… Elhullott az én példaképem, nagyon szerettem. Mindig megmarad a lelkemben. A cigaretta mindenhol ott van. Ha nagyon kell a füst, ott a vizipipa, ha nyugtatásra van szükséged, válassz egy szép zenét és készíts mellé egy finom, forró teát, ülj ki a fűre! Hát ennél nyugtatóbb nem is létezik.

Második: mindenki örömét leli egy finom italban.. De ha túl nagy az öröm, az már gyanús 😉 bizonyára az alkoholra gondoltatok. Ejtenék róla pár szót.. Ahogyan a cigit, ezt is fiatal korban ismerjük meg. De aki már egyszer berúgott, a legtöbben jól érzik magukat, csak néhány utálja meg. Hát sok mondani valóm nincs. Az én első berúgásom iskolai év végi kiránduláson történt. Utólag is bocsánat, srácok! :$ ha iszol egy keveset, mosoly költözik a szájra (illetve tudományosan: felerősíti az épp akkori hangulatot) ha még iszol rá, kellemesen hullámzik a kép, no ha iszol még arra is, egyre valószínűbb, hogy olyat csinálsz, amit később még megbánhatsz. Méghozzá napi fél deci még egészséges is, a mértéktelen csinál máj bajokat(ha az emberi szemfehérje elsárgul, ott máj gondok vannak). Az ivásra csak annyit mondok, hogy mértékkel, pajtás! Prost!

Harmadik momentum a drogokról. Rossz dolog, ha az ember függ valamitől. A drogokról: na most első drog fogyasztáskor, ha normál vagy kisebb adagot fogyasztasz (nincs tapasztalatom ebben, de szerintem ne tedd!) elsőre kitűnően érzed magad, a drog az agyban hat a jutalom pontok részt bombázza még több jó érzést keltve. De ezek után eltűnnek a pontjaid. A drog pontjai megzabálták és azok meg eltűntek. Ezért biza semmi sem lesz már olyan jó, mint rég, kell még cucc. Ha ez így folytatódik, az ember leesik a skáláról és mélyen depressziós lesz anyag nélkül. Lágy drogok szokták kinyitni a kaput a keményebbek felé. Senkinek se kell függőség, de kialakul magától, ha valaki sokat teszi

Bemutatkozom (Nagyon régi, nem aktuális)

Egy 16 éves srác vagyok, akinek nagy álmai vannak. Egy szép városban élek, egyszer elmondom, melyikben. Nincs sok hobbim, belekezdtem egy könyv írásába, és ha valaha is kész lesz, “Hév” lesz a címe. Kb. ugyanolyan lesz, mint a blogom, csak ott már kitalált történettel. Van sok barátom, akik nagyon sokáig tudnak beszélni a semmiről, többek közt nekem is erősségem ez, de nyilván az íróknak készülő emberek ezt kijavítják, ahogyan én is. A blogom szereplői álnevet kapnak, ha lesznek, de nagyon ritka lesz, csak, hogy tudjátok, kiről van szó. Az életem egy szóban összefoglalva: Érdekes. Nem – Azta, de k*rva jó! … Nem is – Szánalmas, dögöljek meg! … Egyszerűen a kettő között 🙂 Szóval hobbikra visszatérve (Látjátok, hogy elkalandoztam? :$ Tisztára, mint a valóságban) Hobbik:

A barátaimmal vagyok.

1. Az én jobb kezem, akivel együtt vizipipázom, teázom, nevetek, szereti, ha Pacspucsnak becézik, hát most így is kerül ide. Remélem, sose veszi észre, hogy róla írok. Ha meg mégis…

2. Van nekem egy második cimborám, aki lehetne az első is, mert amennyire hasonlítgatnak minket, annyira nem hasonlítunk, de mindketten tudjuk, hogy milyen a jó zene, szóval ő az én zenész társam is, aki ugyanúgy, mint én, zongorázni, énekelni és gitározni is tud, így mi ketten zenésznek akarunk menni. Psszt. Szipka lesz a blogomban.

3. Na most zavarban vagyok, hisz lehetne az első is. Mindegy a lényeg, hogy egy meg nem valósult szerelemből egész jó barátság lett, én még ugyanúgy szeretem, de nem leszek már sose úgy, ahogyan régen. Evelin lesz a neve a blogomban.

4. Egy 30-as barát, akit a testvéremként szeretek. Talán hamarosan a bérma-apám lehet. Egyszer se találkoztam vele a valóságban. Az író társam, jelen pillanatban mindketten szüneteltetjük a dolgot.

Ők állnak a legközeleb hozzám, velük már sosem veszem össze. Illetve ők a főszereplők is mellettem, a lifedreamer mellett.

Ezekből az írásokból már is rengeteg dolog kiderült. Például, hogy vallásos vagyok. Bár ez bonyolult, erre visszatérünk később. Katolikus keresztény vagyok. Meg sok irányba haladok, hogy egyszer híres lehessek.

 

 

Üdvözlök mindenkit!

Sziasztok! Most készült el ez a honlap micsoda, és nincsen nagyon jártasságom benne. Nos mindenféle képpen akartam nyitni egy részleget az interneten, ahol én is kimondhatom, amit szeretnék, de a youtube nekem nem jó, mert ott beszélni kell, meg felfedem magam… Itt, higgyétek el, rövid időn belül bele ragadtok a sztorikba, ha minden jól megy. 3:)

Egy pár sor még kezdésként:

Én mindig tegezve írok, mert az embereket a testvéreimnek tekintem, és senkit nem gondolok felsőbb rendűnek, hogy másként beszéljek vele, csak ha muszáj, például gimiben a tanárokkal.

A történetek, amiket ide néha-néha bedobok, mind igaz. Nem szoktam kamuzni vagy kiszinezni a sztorikat, ha nyersen kapom, nyersen passzolom tovább.

Személyek neveit pedig nem fogok mondani egyszer sem. Az megsérti a személyi jogokat.

A történetek legtöbbször a mindennapi életről szólnak, de nem mindennapi módon leírva. Aki pedig szereti az élet szépségeit, a természetet és a “jó” zenéket, az az én emberem.

Hamarosan jövök. Legyen szép napotok!