Pénteki lazulások

A legtöbb péntekem csak annyiból áll, hogy hazaérek, ledobom a táskám és a kabátom. Neki állok teát főzni és bepillantok a frigóba, miközben benyomtam a számítógépet. A számítógépen aztán elkezdek olvasni vagy utánanézni az élet dolgainak. De ekkor szoktam vezetni a blogot is, nameg tervezni. Terveim nagyrésze a világ megmentéséből áll, hogy visszahozzam a békét és mindenki boldogan éljen az Anyaföldön. (Át lehet nézni a többi oldalamra.)

De tegnap.. Kicsit máshogy volt. Pacspucs egy hete kicsit veszekedős kedvében volt, de én egy percig sem haragudtam. De tegnap valahogy meg tudtunk beszélni egy talit. Nemrégiben kötöttem vele egy fogadást, amiben az állt, hogy ha nem szerzek két hónapon belül egy barátnőt, akkor a gyömrői tőzeges tó körül futnom kell egy kört. Viszont, ha nyerek, ő is megteszi ugyanezt. Határidőm ezzel április 6-a, pont 6 nappal a szülinapom előtt. Hihetetlen, nem? 😀 És akkor most minden erővel a csajok irányába, legjobban a félelem hajt, ami sokkal nagyobb az iránt, hogy egy szál tangában fussak, mint megszólítani egy lányt.

Tehát tegnap összegyűltünk négyen egy vízipipázás és egy sör erejéig. Én mindig szeretek inkább kettesben lenni, mert akkor jobban lehet figyelni egymásra, de így se rossz, csak próbáltam felhívni magamra a figyelmet.. Több-kevesebb sikerrel. Sajnos nem pártolják.

Ott volt egy Gyögyő, az ex-sátánista barátom, maga Pacspucs és én.  Igazából mielött Gyögyő megjött volna, mi lent voltunk a játszótéren. Ott mondta nekem a mostanra már buddhista haver, hogy – Én a helyedben arra az asztalra nem támaszkodnék. … Erre én kérdezem, – Miért? Mi a baj vele. … Pacspucs rámnéz, majd megszólal, – Múltkor ott boncolt fel egy macskakoponyát! … Oké.

Pacspucs egyébként eléggé hülyének nézett, mikor azt mondtam neki, hogy vegetáriánus lettem. Nem baj, akkor követem az elveim. Nincs szükségem több állati testre, aminek ki lett oltva az élete, csak azért, hogy jót lakmározhassunk belőle. Én akarok lenni az abszolút “zöldember”, védem a környezetem, védem az állatokat, védem társaimat.

a