S szép, mint mindig én nekem (őszi, meg nem jelent bejegyzés)

Tudja Isten, hogy mi okból szeretem, de szeretem. Mesés ősz. Mikor reggel kikelek az ágyból, cidri van, de bevonulok a zuhany alá. Felöltözöm az őszi ruháim egyikébe. És igaz, hogy ha sorrendbe tenném az évszakokat, az ősz lenne az utolsó, de mégis látom benne a sok szépet… Kár, hogy az iskola bezavar a képbe. A hétvégéim és most ez a szünet egyszerűen remek. Hétvégente néha lehuppanok a puha fotelbe a kandalló mellé, forró teával és egy jó könyvvel vagy a tanulnivalómmal a kezemben és úgy pihengetek. Majd mikor már felforrósodott a légkör otthon, kiugrom a centrumba, veszek ezt-azt, ami boldogít majd engem meg a páromat és el is megyek hozzá. Ott persze folytatódik a hangulat, a kis tesói sokszor megnevettetnek, de még többször csintalankodnak. Ma kirakósoztam velük, aztán mutattam nekik egy pár régi játékot a számítógépen, amiket kiskoromban játszottam és nagyon szerettem. Hát..? Mondanom se kell, hogy lenyűgözte öket a sokszínű 90-es évek szórakoztatóipara. A páromat sajnos nem. Ajha… Az a helyzet, hogy lehet, hogy velem van a baj, de engem nagyon, de nagyon vonz minden, ami régi. És szeretem továbbadni, nehogy elnyelje ezeket a fantasztikus dolgokat a feledés homálya. Kész a tea, már kézhez is kaptam. Kamilla tea van ráírva a dobozra, de inkább a mentára hasonlított. Hmm… Jó meleg. Általában le szoktam tölteni a kis gépemre egy-egy filmet, ha már jövök, tudjak mit megnézni a kedvesemmel. Ma sem volt ez máshogy. Film közben sok mindent szoktunk csinálni. Ma például mutatott nekem valami kis könnyed kézimunkát igénylő dolgot. Valami kampós végű, vékony műanyag nyelet adott a kezembe. Én csak néztem, mint borjú az új kapura és kérdeztem: – Édesem, ez mi a bánat? … Semmit nem szólva kezembe nyomott még valamit, ami után azt hitte, meg fogom fejteni, hogy végül is mit akar tőlem. Ez a valami egy szintén műanyagból készült “Y” alak volt. És látván, hogy még mindig nem értem, miről van szó, rárakott nekem egy kisebb befőttes guminak kinéző gumit az “Y” alakú műanyagra. Felkiáltottam, hogy nahát! Talán csuzlizni fogunk? Erre válaszolta, hogy – Dehogy, te bolond. Gumi-karkötőket gyártunk. … – Jaaa. Így már érthető. Vagy nem.

a