Új státuszok 3/3

Nosztalgia…

Mikor kicsi voltam, mindig nevettem. Olyan sok minden történt, ami olyan nevetnivaló volt. Ott voltak azok a bugyuta rajzfilmek, a micimackó, Balu kapitány, Flinstones család… Még sorolhatnám. Aztán pedig nagyon hiányzik, de talán ma már nem is tetszene annyira az a bizonyos sárga kazettás tévére csatlakoztatható videójáték. Rengeteg játék volt hozzá, nem csak egy sima Super Mario bros. Mai napig meg tudom említeni a 10 kedvencemet, amit játszottam rajta -> mad max, Power Blade 2, Ninja Gaiden, Dr. Mario, Road Blaster, Kunio Hockey, Final Fantasy, Lunar Ball, Super kung fu Mario (az utóbbit mára már tudom, hogy ugyanolyan, mint a Jackie Chan-es játék, csak a fejét cserélték ki) … Hát gyerekek.. :$ Azt hittem, fel tudok sorolni 10-et, de tévedtem, nem tudom mindet név szerint. Olyan katonásak voltak, nem tudom a nevüket. Mikor zabáltam a Cheetos chipset, Pokémon őrület. Azt hittem, azoknál fontosabb nincs, most meg? … Magamra sem ismernék fiatalabban, és most idősebben is nem tudom elhinni, milyen bolond voltam én régen. Nem ismertem a szeretet érzését, és tudtam, hogy nem, olyan voltam, mint egy állat, egy haszonleső, egy kétszínű.. huhh.. Ez egy nehéz gyerekkor volt, de még jó, hogy nem tudtam! Még nem tudtam olvasni a sorok közt, mára már megtanított rá az élet. Nem maradtam gyermeki agyiszinten, több vagyok, mint régen. Tudjátok, van az az idő, mikor rájössz, hogy más lettél, mikos már magad is nézed vissza a fotóid és magadat nézed, milyen pici kezed volt, szeplőtelen arc, fülig érő mosoly. És most? Most mi van.? Semmi sincs. Semmi se maradt már meg régenről, minden kicsit megváltozott. Ami jó. De remélem, tovább fog változni, rossz időket élek.

a