«

»

aug 15

Volt szerencsém megtekinteni

A film jelenleg megtekinthető ezen a linken:

 

Nem erre számítottam, bár nem is tudom igazán megfogalmazni, hogy mire is szerettem volna igazán számítani. De azért megpróbálom taglalni a látottakat. Akkor lássunk neki.

 

Tehát itt van először is a könyvben megjelent Pepsi cég tulajdonosa, a filmben pedig a texasi Dr. Peppert említették meg. Nem szeretnék ebbe belebonyolódni, úgysem értek hozzá. 😀

Azonban teljesen mégsem vagyok megelégedve, a könyvben jobban kivesézte Jobs igazi személyiségét. Azt a távol-keleti, buddhista, mezitlábban járó, különc, iskolából kibukott, nehezen barátkozó műszaki zsenit.

És mit kapunk a filmből? 2 óra tömény menstruációt. A szereplők túljátszását a drámai hatás erősítéséért. Amolyan romantikusan. Éppen ezért nem tudom, hogy e film melyik célközönséget akarja megcélozni… Engem az ilyen viselkedés nem, hogy hidegen hagy, de taszít. Mikor egy filmben vagy sorozatban felnőtt férfit látok úgy viselkedni, mint egy hülye picsát. Semmilyen személyi jegyét nem sikerült nekik rendesen bemutatni, csak az arroganciáját és egóját sikerült az egekig kiemelniük belőle. Mintha az egész ember egy lelketlen tapló lenne, és a film végére felnőne.

Megkapjuk az exet is a filmben, aki mindenáron és minél több pénzt akar leakasztani Jobs-ról, eszközként pedig a közös lányukat használja fel, mint lelki fegyvert. Próbálok higgadtan írni a látottakról. De az a helyzet, hogy tudom, hogy volt egy ilyen kor, mikor a nők valóban ilyet tettek a férfiakkal, és ez utóbbi az én szememben a legmélyebb megvetést érdemli.

Ugyanakkor Steve teljesen korrekt volt, hogy hajlékot szolgáltatott, ennek az ágról szakadt… Meg a szegény kislánynak. Az anya eladta bagóért a házat és elherdálta magára a vagyont. Ekkor aztán, mikor elfogyott, újra visszalegyeskedett a milliárdos Steve-hez. Ezt én őszintén el is hiszem… Valóban megtörténhetett. De ez bulvár. Nem hinném, hogy valóban ez lett volna a legszükségesebb a filmbe.

Én nagyon,.. Nagyon hiányoltam azt, amire egész végig készült Jobs a filmben. Tulajdonképpen az elején azt hittem, hogy valóban látni fogunk egy-egy ilyen előadást, ha már ilyen hosszú a film, legalább lerövidítve.

Beleraktak visszautalásokat, mint például a garázs, hogy a legjobb haverjával “Woz”-zal odabent bütyköltek, meg hogy az első pc a Lithium völgyben lett feltalálva, ezzel ellentétben a könyvben valami Új-Mexikói város van megadva… De mivel ehhez sem értek, szintén cipzár van a számon.

 

Jobb lett volna dokumentumfilm-jellegűre gyártani ezt a filmet. Legalább egy nagyon picike betekintést kapni az iMac számítógép felépítésébe, legalább egy kicsit, még akkor is, ha színészek, adni nekik szerelős szerepet igazi apple szabványos chippekkel, meg a többivel.

Értem én, hogy megpróbálták tükrözni az igazi egyénét, és én azt mondom erre, hogy rendben van. De az egész történet, még ha a végén jóra is fordul, én úgy éreztem, hogy egyfajta drámát, (ami valóban a filmnek a műfaja) próbálnak csinálni az életrajzából, vagy legalábbis annak lecsonkított, elbutított formájából.

Én még tartom magam ahhoz, hogy halottról vagy jót vagy semmit. Kár, hogy ezek az emberek nem ehhez tartották magukat. Hiába kedveltem közvetetten (vagyis mivel személyesen nem ismertem őt magát) Steve Jobs munkásságát, ezáltal a feltalálóra is úgy nézve, mint a Nagymesterre.  De a film, amit természetesen nézni fognak az emberek (és néztek is már, csak én vagyok ilyen lemaradott), mert nézni fogják, mert neves embertől távoztunk el, így sokan nyitnak abba az irányba, hogy jobban megismerjék őt. Nem hinném, hogy pont ilyesféle alkotásra voltak kíváncsiak az emberek. Én tényleg nem tudnám elképzelni, hogy ez a (sajnálom, hogy ezt kell mondjam,) moslék a legkisebb mértékben is megérinti az embereket. Legfeljebb a közvetlen hozzátartozóit.

 

Film élvezeti szintje: Rendkívül alacsony. Egyetlen pozitív szereplő a kislány volt, amikor még valóban a kislány játszotta, nem az a másik fruska, akit egy kisebb zenelejátszóval meg lehetett győzni bármire.  A felnőtt szereplők hányadékhoz hasonlóan ragadósan játszották a szerepüket, ami a szó szoros értelmében tenyérbemászó. A film megtekintése annak javasolt, aki szereti a drámákat, teljesen alap, letisztult, tulajdonképpen egyik szereplő neve és teljes élete sem számít, teljesen elhanyagolható, unalmas és ocsmány, a főszereplőt is beleértve.

Film megnézése: Ajánlott (4 deci ágyaspálinka kíséretével, és amennyiben a konyhakések számzáras széfbe vannak zárva.)